HTML

Lékóék Brüsszelben

2010. január 1-étől családommal másfél évig Brüsszelben fogunk lakni. Ez idő alatt ebben a blogban szeretném a családot, a barátokat és az ismerősöket tájékoztatni heti rendszerességgel a velünk történő eseményekről.

Friss topikok

Linkblog

Compiegne és ovi

2010.09.07. 13:12 lz16

 

 
Sajnos néhány hete itt megint ősz van, ami hideget, és vízszintesen eső esőt jelent. Ezért hétvégén kitaláltuk, hogy olyan helyet keresünk, ahol a hőmérséklet eléri a 20 fokot, és még a nap is süt. A yahoo weather  nyugat felé, Párizs irányába kalauzolt bennünket. Nem akartunk most olyan messze menni, úgyhogy előtte kb 80 km-rel, Compiegne-re esett a választásunk. És valóban! Jó idő volt! 23 fok, és napsütés. A városban több látnivaló is akadt: Napoleon kastélya, ami tipikus kalsszicista épület, hatalmas termekkel, díszes bútorokkal, az empire stílus igazi remekműve. Az épület homlokzata pedig a Compiegne-i erdőre néz. Néhány kilométerrel beljebb megtalálhatjuk azt a vasúti kocsit, ahol aláírták az első világháborút lezáró francia-német fegyverszünetet, és a második világháború során a francia kapitulációt. Nem nagyon tudtam elképzelni, hogy az erdő közepén ott van egy vonat, amiben nagy emberek fontos dolgokat írtak alá, pedig tényleg ott volt. Igaz azóta építettek köré egy muzeumot, de ott van a kocsi, ami egy teljesen egyszerú büfékocsi, és mellette fényképek, dokumetumok, amik igazolják, hogy tényleg abban történtek a dolgok. Az erdő különben békés kirándulóhely. Elképzelni is nehéz, hogy itt ezen a nyugodt meghitt helyen milyen háborúk dúltak. (Egyébként azért vasúti kocsi és azért az erdőben, mert így a légi felderítés nem tudta, hogy hol vannak az ellenség magas beosztású vezetői. Így lehetett biztonságosan tárgyalni.) Este még be akartunk ülni vacsorázni valahova, de aztán úgy döntöttünk, hogy jobban járunk, ha veszünk néhány finomságot, és gyorsan hazahúzunk, mert így olcsóbban is megússzuk, és legalább nem lesz az egész egy ideges-rohangáló program, ami ebből lenni szokott Botondfiú miatt.
 
Apropó Botond. Szeptember 1-től, azaz szerdától a Mi Botondunk megy az óvódába. Itt 2,5 éves skortól van, és egészen 16 éves korukig ide járnak a gyerekek, nem is óvónak hívják, hanem iskolának:-) Múlt héten el is mentünk megnézni. Előzőleg én rengeteg rosszat hallottam az ovikról, hogy koszosak, az óvónők csak azért vannak, hogy koponyaalapi-törést azért ne szenvedjenek a gyerekek, de egyébként nem foglalkoznak velük, még felöltözni sem segítenek.  Egyelőre nagyon jónak tűnik, vannak foglalkozások, segítenek a gyerekeknek öltözni, vetkőzni, wc-re menni. Monduk sokan lesznek, 23-an, közülük még két külföldi lesz, egy japán, és egy lengyel kisgyerek. A menza szupernek tűnik, olyan ételeket esznek, hogy legszívesebben én is befitzetném magam (póréhagymakrémleves, gombaszószos pulyka, lazacsaláta...stb stb). Azért én mégis féltem, vagyis bizonyos dolgok miatt aggódom. Boti még nem beszél, viszont van egy-két jófej szava, amit hsználunk (tipu=aludni, gumieő= gumicukor lsd.: eő=szörny, gumi=gumi stb), szegénykém majd mondogatja ezeket, de senki nem fogja aranyosnak tartani. Aztán ott van az, hogy ez a gyerek elég nagy csibész. Vajon szót fog-e fogadni, vagy ott is meztelenül fog rohangálni, amikor nincs kedve átöltözni...
Alapvetően laza, nyugodt édesanyának tartom magam, de vannak dolgok, amitől viszont nagyon bepöccenek. Ilyen, ha egy másik gyerek durva vele. Na akkor felkoncolnám még a legaranyosabb kis szőke fürtös lányt is. Ne adj isten csúnyán is néznek rá...vagy rosszat mondanak róla...hű, akkor még ütök is:-)) 
A viccet félretéve kicsit aggódom, de biztos vagyok benne, hogy nagyon szeretni fogja, már a bemutatkozásnál alig tudtunk hazacibálni. Még meg kell vennünk egy-két dolgot az óvódába (ja igen, nem tudja valaki véletlenül, mi az a nedves doboz derékszögű fehérnemű, vagy így "une boite (rectangulaire) de lignettes humides), aztán szerdától minden megy élesben! Hajrá Boti!
Ui: Aztán kiderült, hogy nedves törlőkendő műanyag dobozban.

Szólj hozzá!

Abverkauf, Derniere Demarque, Schkussverkauf, Soldissimo, Sale, meg a többi

2010.08.27. 11:17 lz16

 

Most itt egy nagyon gyarló, felszínes, sokszor hasztalan, ámde annál élvezetes tevékenységről lesz szó: a vásárlásról. Fontosnak tartottam beszámolni róla, hiszen ilyenkor itt igazi népőrület van a nők körében, és tényleg annyira népszerű, mint egy rangadó a német bajnokságon: teltházas.

 Európa ezen részén a nyár végi leárazásoknak külön menetrendje van. Egyrészt, mert jogszabály tartalmazza (Belgiumon kívűl még Luxembrugban is) az időtartamát, másrészt mert ahogy közeledünk a vége felé, az árak úgy mennek lejjebb, és ezzel fordítottan arányosan egyre jobban lepik el a nők a sétálóutcákat. Ezeket a hasznos infókat egyébként Teca oszotta meg velem, mielőtt bevetettük volna magunkat a rengetegbe. Vásároltunk Belgiumban , Németországban, és Hollandiában is. Aztán a finishre megérkezett az anyukám, aki amúgy nem szeret vásárolni, és láss csodát a belga vállfacsattogás, meg az egymásra halmozott ruha-, és cipőkupacok még őt is elcsábították.  Így aztán sok hasznos, és mint utóbb kiderül kevésbé hasznos dolgot sikerült beszereznem (a naptejemet pl. ezen a nyáron még kibontani sem tudtam), természetesen rendkívül jutányos áron. Még jó, hogy van papucsom, meg nyári ruhám, meg ujjatlan felsőm a következő évszakokra. J

1 komment

Zűrös hetek

2010.08.27. 11:17 lz16

 

Régóta nem jelentkeztünk, és attól a néhány hűséges olvasótól, és az egy kommentezőnktől elnézést kérek ezért, de mindjárt leírom a nyár utolsó hónapját, és akkor mindenki láthatja, hogy nem tétlenkedtünk. Tehát július végén ellátogattak hozzánk a barátnőmék, akik 5 napot töltöttek nálunk. Ezalatt elmentünk Párizsba megnézni a Tour de France befutóját, ami fergeteges élmény volt. A bringások 8 kört mentek a Champs Elysées-en, úgyhogy jól meg tudtuk szemlélni őket, és számos fényképet is készítettünk. Párizs egyébként még mindig csodálatos, és még mindig hihetetlen, hogy 3 óra alatt ott vagyunk az Eiffel-torony lábánál. Ezt egyszerűen nem lehet megunni. Andiék után érkezett anyukám. Mivel a reggeli „zombi-járttal” jött a barátnőjével, ezért ezúttal nem mentünk ki elé, hanem reggelivel vártuk őket. (Ez a gép reggel 8-kor landol 60 km távolságban). Mamával is remek programjaink voltak: vásároltunk, megmutattuk Brugge-t, megnéztük a Bosch oltárképeket, és találtunk egy remek sörözőt, ahol szobányi játék várja a gyerekkel érkezőket. Mama meg Boti teljesen összenőtt a néhány nap alatt, azóta meséli kis nyelvén a „Mamis sztorikat”, és persze nagyon hiányolja. Amíg ők elvoltak, mi is csináltunk egy-két külön programot. Voltunk moziban, és egyszer focimeccsen is. Itt a focimeccs nem egy olyan szotyizabálós, csúnyabeszélős, prosztó esemény, hanem inkább családi szórakozás, tele nőkkel, gyerekekkel, és inges -zakós férfiakkal, akik esetleg megengednek maguknak egy-egy szivart. 
Mamával együtt indultunk haza repülővel, amit kishíján sikerült lekésnünk egy kis terelés miatt, de szerencsésen megérkeztünk. Az otthon töltött napokról csak annyit, hogy nagyon jól éreztük magunkat, igyekeztünk magunkból, és az időnkből kihozni a maximumot, megjártuk Debrecent, ahol egy gyönyörű esküvőn voltunk, és másnap még a Balatonra is lejutottunk. Balatonra még nagymamám is velünk jött, ahol ettünk egy jó kis ebédet, fürödtünk, vízibicikliztünk, és megpróbáltuk 2 óra alatt teljesen kipihenni magunkat.
Visszafelé sem egyedül utaztunk, ugyanis két húgom: Mariann, és Kamilla repültek ki velünk. Mi is a reggeli járattal repültünk vissza, úgyhogy 9 kor már a lakásban voltunk, és 10 kor már el lehetett kezdeni a városnézést. A lányoknak mázlijuk volt, mert majdnem végig szép idő volt. Igyekeztem sűrű programot összeállítani nekik, mert azért 5 nap nem olyan sok. Egyik nap elmentünk a tengerpartra, ami elég durva volt, mert a szél is fújt, meg az eső is esett, de ha már ott voltunk, haza mégsem mehettünk tengerezés nélkül, úgyhogy Kamillával bevetettük magunkat a 18 fokos habokba. Szóval megvolt a bícsélmény is erre nyárra. Voltunk még Amszterdamban, ahol sikerült megnéznünk a Van Gogh kiállítást, ami ugyan gyönyörű, csodálatos, fantasztikus DE! minden egyes képhez kb. 5 percet kellett sorban állni, így ez egy kicsit rontott az összhatáson. Amszterdamban voltunk hajókázni is, és persze végigtalpaltuk a várost. Visszafele szélmalmokat néztünk, másnap meg átmentünk Aachenbe.

Aztán elmentek a lányok is, és megint minden visszaállt a rendes kerékvágásba.

2 komment

Tour de France

2010.07.08. 17:16 lz16

Amíg a focivb nem nagyon mozgatja meg a belgék érdeklődését, a júliusban kezdődő belga uniós elnkökség, és a Tour de France biciklisverseny viszont igen. Mindez egyszerre pedig azt jelenti, hogy hatalmas felhajtást kerítenek, és egy füst alatt ünneplik a két dolgot. A Tour idén Rotterdamból indult, a prológ utáni első szakasz végén pedig már Belgiumban volt a (sprint)befutó, másnap meg Brüsszelből rajtolt el a karaván. Tavaly egy hegyi menetet fogtunk ki Franciaországban, most a befutóra, és a rajtra készültünk.

A város nagyon másik felén futottak be, ami azt jelentette, hogy kocsival nekiindultunk, és félóra autókázás, meg 10 perc parkolóhely-keresés után meg is érkeztünk. Jöttek is a biciklisek, és kerek 5 másodpercre láttuk is őket, amint elsuhannak. Azért megérte, mert hihetetlen, hogy ott tekertek tőlünk egy karnyújtásnyira. Az egész verseny ugyebár nagyon hosszú, és nem lehet mindenhol kordonozni, így hát vannak olyan részek, ahol csak ott állnak az út szélén. Ilyenkor előfordul, hogy bizony egy egy odatévedt kutya, vagy túlbozgó rajongó 40-50 fős borulásokat eredményez. Szegények csak úgy keresik az összeakadt biciklik közül a sajátjukat, aztán miután meglelik mennek tovább. Egyébként az egész hihetetlenül jól meg van szervezve. Rengetek bicaj, rendőr, mentős megy velük, sőt olyan is láttunk, hoyg egy skoda (!!) kabrióból egy nő masszírozta a versenyző térdét, miközben az tekert, mint a veszedelem...nem tudom elképzelni,hogy vajon mennyire hatásos ez a módszer, de mindenestre jól nézett ki.

Olyannyira megtetszett ez a kb. mindennel együtt félórás látnivaló, hogy július 25-én, amikor a befutó lesz, elutazunk Párizsba megnézni. Addog ki kell találnom, hogy kinek drukkoljak. Ti hány tourost tudtok megnevezni?? (hátha hátha lesz egyszer egy hozzászólásom:-P)
 
Panni

2 komment

Tour de France

2010.07.08. 17:16 lz16

Amíg a focivb nem nagyon mozgatja meg a belgék érdeklődését, a júliusban kezdődő belga uniós elnkökség, és a Tour de France biciklisverseny viszont igen. Mindez egyszerre pedig azt jelenti, hogy hatalmas felhajtást kerítenek, és egy füst alatt ünneplik a két dolgot. A Tour idén Rotterdamból indult, a prológ utáni első szakasz végén pedig már Belgiumban volt a (sprint)befutó, másnap meg Brüsszelből rajtolt el a karaván. Tavaly egy hegyi menetet fogtunk ki Franciaországban, most a befutóra, és a rajtra készültünk.

A város nagyon másik felén futottak be, ami azt jelentette, hogy kocsival nekiindultunk, és félóra autókázás, meg 10 perc parkolóhely-keresés után meg is érkeztünk. Jöttek is a biciklisek, és kerek 5 másodpercre láttuk is őket, amint elsuhannak. Azért megérte, mert hihetetlen, hogy ott tekertek tőlünk egy karnyújtásnyira. Az egész verseny ugyebár nagyon hosszú, és nem lehet mindenhol kordonozni, így hát vannak olyan részek, ahol csak ott állnak az út szélén. Ilyenkor előfordul, hogy bizony egy egy odatévedt kutya, vagy túlbozgó rajongó 40-50 fős borulásokat eredményez. Szegények csak úgy keresik az összeakadt biciklik közül a sajátjukat, aztán miután meglelik mennek tovább. Egyébként az egész hihetetlenül jól meg van szervezve. Rengetek bicaj, rendőr, mentős megy velük, sőt olyan is láttunk, hoyg egy skoda (!!) kabrióból egy nő masszírozta a versenyző térdét, miközben az tekert, mint a veszedelem...nem tudom elképzelni,hogy vajon mennyire hatásos ez a módszer, de mindenestre jól nézett ki.

Olyannyira megtetszett ez a kb. mindennel együtt félórás látnivaló, hogy július 25-én, amikor a befutó lesz, elutazunk Párizsba megnézni. Addog ki kell találnom, hogy kinek drukkoljak. Ti hány tourost tudtok megnevezni?? (hátha hátha lesz egyszer egy hozzászólásom:-P)
 
Panni

Szólj hozzá!

Öröm Ürömben

2010.07.08. 17:12 lz16

Visszatértünk Afrikából Budapestre, aztán Budapestről ismét Brüsszelbe, és elkezdődtek a megszokott, de immár nyári hétköznapok. Szerencse, mert jó az idő most kint, és sokáig van világos. Viszont sajnos alig voltunk otthon, és így nem tudtam, vagy nem eleget tudtam találkozni a családommal, és a barátaimmal. Mikor ismét megérkeztünk ide, számüzetésünkbe, eléggé úrrá lett rajtam az önsajnálat, de aztán persze győzött a józan ész: azért elég jó életünk van, úgyhogy ehhez tartom magam.

Boti minden nap emlegeti a nagymamáit, meg a dédijét. Hát igen, a család, nekem ők hiányoznak a legjobban. A nagyi, ahogy Ürömön jön ki a kapu elé, és látom, hogy a Nagyi-Fű meccsen a fű áll nyerésre, mert már megint majd kétméteres. Én így imádom Ürömöt, a sok vadvirággal, a hatalmas bóklászható fűvel, a kicsi ámde évek óta növésben lévő házacskával. Boti teljesen meg van őrülve Ürömért, és persze a Dédiért meg legfőképp. Naphosszat bóklásznak, slaggal locsolkodik, ha melege lesz. Délután találkozik a baba-haverokkal, a szomszédnénik meg házisüteménnyel örvendeztetik meg őt. Azt hiszem neki ez a lagjobb nyaralás, itt a Dédinél (mondjuk anno nekem is ez volt, úgyhogy ezen abszolút nem csodálkozom). Meg aztán itt Ürömön az egész család a csodájára jár Botinak. Ugyebár minket nehéz úgy "elkapni " egy találkára, mert legalább 2 hétel előtte órára pontosan érdemes leegyeztetni a rokonok sokasága miatt (az elvált szülők mindenhol), de itt Ürömön megáll az idő, és akinek van egy két órája kijön. Így apukám, amikor Boti kinn volt, naponta látogatta, de volt a nagybátyám, az anyósom, meg anyukám is. Nagyim meg olyan frissen, fiatalosan viseli a nyüzsgést, hogy egy 18 éves gimnazista is megirigyelhetné. Botival is hihetetlen türelemmel, megértéssel, teljes odaadással foglalkozik, pedig elmúlt 80 éves. Ha elszomorodok, hogy hiányzik a Nagyi, mindig arra gondolok, sebaj, ősszel, ha már nincs kerti munka, felül a repülőre, és kijön meglátogatni.:-)
 
Na a brüsszeli hétköznapokról most nem sokat írtam, de akkor itt van röviden:
  • itt is megy a focivb (hajrá Hollandia!!)
  • elkezdődtek a leértékelések (végre)
  • Teca még mindig Budapesten (sajnos)
  • minden nap voltunk futni,biciklizni, meg játszótéren
  • és máran vagy 3 hétvégére való utitervünk, ami majd sok érdekes bejegyzést eredményez majd

Panni

Szólj hozzá!

Ha kérditek odahaza: Na milyen volt Afrika?

2010.07.08. 17:06 lz16

Ha teljesen a legelejéről akarom kezdeni, akkor az egész úgy kezdődött, hogy kb. másfél éve Zoli boldogan újságolta,hogy kisorsolták, és így megkapta a jegyvásárlás lehetőségét a foci vébére. Na gondoltam ez tényleg nagy dolog lehet, ha már a vásárlási jogot is sorsolják, de ennyiben is maradtunk. Aztán egyre közeledett a dátum. Kéne repjegyet nézni... Hogy csináljuk, mi legyen Botival? Egyre több kérdés vetődött fel, és egy rövid ideig még az is elképzelhető volt, hogy lefújjuk.

Végül rászántuk magunkat, megszerveztük, hogy Boti Budapesten marad, mi meg veszünk magunknak jegyet, és utazunk. Így is történt.

Botinak egyébként szuper jó dolga volt. Körbe-körbe járt a családban, mindenki a legjobb programokkal kápráztatta el. Volt a Balatonon többször is, állatkertben, vasút történeti parkban, Ürömön, ahol kedvére bóklászhatott Dédi kertjében.
Mi meg elindultunk a Bp.-Amszterdam- Nairobi- Johannesburg vonalon. Ezúttal nem kettesben utaztunk, mert Zoli focicsapattársa, és az ő barátnője is velünk tartottak.
Miután megérkeztünk Johannesburgba azonnal továbbmentünk Fokvárosba, és ott töltöttünk el 5 napot. Nekem az országnak ez a része tetszett a legjobban. A város maga kicsit New Yorkhoz, Manhattan déli részéhez hasonlít: rengeteg felhőkarcoló, és egy két foghíjtelken pedig régies stílusu házak. Természetesen a város már focilázban égett, mindenki vuvuzelával rohangált különböző csapatok öltözeteiben.
Sajnos ilyenkor ott tél van, ennek megfelelően korán sötétedik, és hideg is van (na nem annyira mint otthon, de azért nyaraláshoz képest hideg). Itt egész sok látnivaló volt: megnéztük a közelben lévő szigeten Mandela börtönét, a Jóreménység-fokot, voltunk híres dél-afrikai borászatokban, és egy gyönyörű különleges botanikus kertre is sort kerítettünk, amely mikroklímájával egyedülálló a világon. Az utolsó fokvárosi napon pedig megnéztük az első foci meccsünket, ami 0-0 lett, és sajnos nem volt valami izgalmas.
Következő állomásunk Durban volt. Ez Dél-Afrikának a "strand fővárosa" kilométeres hosszú, homokos strand, állandó széllel, és jó meleggel. Itt az Indiai-óceánban fürödtünk, ami így télvíz idején is 24-25 fokos volt. Zolival egy szörfoktatáson is részt vettünk, ami nekem régi vágyam volt. Itt is voltunk meccsen, Németország-Ausztrália mérkőzésen, ahol a németek 4-0-ra nyertek.

Többit Zoli megírja, neki is kell hagynom valami beszámolnivalót:-)

Panni

1 komment

Disneyland

2010.06.04. 15:36 lz16

Úgy alakult, hogy a Pünkösdi hosszú hétvégét Botonddal kettesben töltöttük, mert Zoli Üzbegisztánban volt munkaúton. Már szerda reggel elutazott, Mama szerda délután, úgyhogy mi hétfőig kettesben maradtunk. Készültem ám erre, hogy legyen valami extra programunk, és pár nappal ezelőtt foglaltam magamnak TGV jegyet Párizsba. Ez a vonat 1:15 perc alatt van ott, több, mint 300-zal megy, és nagyon kényelmes utazási mód. Innen Brüsszelből indul még ilyen gyors vonat Bordeaux-ba, Nizzába, Marseille-be, és még egy rakás izgalmas francia városba. Nagyjából olyan a rendszer, mint a repjegy, előtte interneten lefoglalja az ember, utána kiváltja, felszáll a vontatra, és kész. 4 éves kor alatt nem kell jegy, és 26 év alatt meg olcsóbb. Mi a reggeli vonattal mentünk, ami 9:23kor már Disneylandben volt, ami egy olyan 40 km Párizstól. Nagyon érdekes volt, hogy a vonat az autópálya mellett ment, és az autók csak vánszorogtak a vonat mellett. Botinak is nagyon tetszett a vonatozás, alig voltak rajta, így egy egész box a mienk volt. Megérkeztünk nyitásra Disneylandbe. Gyönyörű idő volt, és már gyerekek özönlötték el a parkot. Megvettük a jegyet, és bevetettük magunkat az izgalmakba. Boti teljesen odavolt, nem győzött hova nézni, mindenhol Disney-figurák, zenészek, csillogó-villogó épületek, középen meg egy hatalmas mesepalota állt. Maga a Disneyland 2 parkból áll, az egyik a studió, a másik meg a Disneypark. Mindkettőbe vettem jegyet, mert ha már itt vagyunk, akkor nézzünk meg mindent. A Disney park nagyjából 5 részre osztható, ahol különböző téma szerint vannak a "landek". Mi fantasylandbe mentünk elsőként, ahol hajóztunk meseországban, körhintéztunk csészékben, tekeregtünk Alice labirintusában, és még Dumbó orrára is felöltünk. Utána Advnetureland következett, ahol kalózos hullámvasúton, hajós felfedezésen, kicsiny bányavasúton is utaztunk. Az egészben az volt a szuper, hogy a még nem egészen 2,5 éves Boti is felülhetett bármire,és nagyon élvezetes volt számára is. Sőt főleg számára, mert ugye azért miatta mentünk.-)) Tehát nyitástól zárásig bóklásztunk Disneylandbe, egy kis alvás, és evés közbeiktatásával. Nagyon nagy élmény volt, ajánlom minden kisgyermekes családban egyszer. Boti azóta emlegeti nekünk.

Zárás után, ami 6 kor volt, bementünk Párizs belvárosába sétálni egyet, meg a vonatunk visszafelé amúgy is a Párizs Nord-ról indult, szóval adott volt ez a kis séta. Játszottunk még egyett a Tuileriák kertjében is, aztán irány a pályaudvar. Felszálltunk a vonatra, és fél 12re voltunk Brüsszelben. Boti már aludt. Másnap sokáig aludtunk, utána nagy nehezen összekaptuk magunkat, és a tenger felé vettük az irányt. Nem volt valami szép idő, mert fújt a szél, meg nem is volt olyan jó meleg, de sütött a nap, és nem esett az eső, ami már azért elég nagy szó belga viszonylatban. Tengerezés után irány haza, fürdés, vacsora, alvás. Vasárnap meg hivatalosak voltunk a Gabóékhoz gulyás-partyra. Hát ilyen finom gulyást nagyon rég nem ettem (mondjuk eleve rég ettem magyar kaját), tényleg nagyon finom volt. Utána volt mákos-diós guba, úgyhogy jól teletettük a hasunkat. Boti is jól érezte magát, van ott két nagyon aranyos vizsla, akikkel játszottunk, meg Boti degeszre tömte őket...
Miután hazértünk gyors fürdés, és korai alvás, mert másnap jött a Zoli, és hát kimegyünk a  reptérre:-)
Meg is érkezett, 1 óra késéssel, csomag nélkül, jó fáradtan. hozott viszont egy kiló üzbég cseresznyét, meg Botinak kis volga matcboxot,és hát jó néhány óra alatt elmeséltük egymásnak az elmúlt napok történéseit!
Panni

Szólj hozzá!

Watt-tenger, meg miegymás

2010.06.04. 15:30 lz16

Anyukám majdnem 6 napot töltött velünk, és igazán megszerethette Belgiumot, ugyanis még a nap is látható volt az idő nagy részében. Csütörtöki napon (máj. 13-án) érkezett, ami itt Belgiumban az "Úr Napja", azaz ünnepnap. Zoli ugyan a magyar munkarend szerint dolgozik, de szerencsére egy kicsit hamarabb el tudott jönni, így meg tudtuk nézni együtt Brugge-ben az "Szent vér körmenetet". Megmondom őszintén életemben nem láttam még csak ehhez hasonlót sem: a város apraja-nagyja kinnt ült a házak előtt székeken; meg nem néző volt, az szerepelt az ünnepségben. A körmeneten tulajdonképpen a Bibliát játszották el. Nagyjából 50 méterenként minden jelenetet megismételtek, hogy senki ne maradjon ki a látványból. Az egész hihetetlen profi módon volt megcsinálva: kiváló jelmezek, rengeteg szereplő, ének, tánc...egyszóval minden, amit az ember csak el tud képzelni. Az egész menet végén, meg jött a maga a "szent vér", amit kicsiny kapszulában vittek végig az utcákon. Ez az ünnepség méltán lehetne nagyon híres, turistacsalogató látványosság is, de valamiért nem az. Ez a helyiek ünnepe. Mindenesetre mi azért ott voltunk, és amint vége lett, rongyoltunk a Mamáért a reptérre. Jól el is késtünk, szegény már ott várt jóideje.

Otthon megmutattuk neki a lakást, ettünk szokásos belga "welcome" menüt. Másnap szintén ünnepnap volt, de Zoli ugyebár dolgozott, ezért úgy döntöttünk, hogy Brüsszel belvárosát megnézzük, és mivel sokáig van világos, utána átugunk Lille-be, és megmutatjuk azt is. Nagyon jó idő volt, még a téli kabátomat is eldobhattam végre (május közepén!!), azóta elő sem kellett venni.
Szombaton következett a nagy túránk. Hollandiában voltunk az ún. Watt-tengernél. Gyönyörű széles, homokos tengerpart, világítótoronnyal a szélén. Egy Texel nevű szigetre mentünk át komppal, és ott bóklásztunk a tengerparton. Nem volt túl meleg, de sütött a nap. Ezen a szigeten találtunk végre igazán gyönyörű virágültetvényeket. Már a kocsiból lehetett érezni a virágok bódító illatát. Jácint, tulipán ezer féle színben, és formában, csodálatosan szép volt. Botinak nagyon tetszettek a virágok, ott szaladgált közöttük, és bizony szedett is egyet-kettőt nekünk:-))Egyébként a szigeten laknak oroszlánfókák is, de sajnos arról a túráról hajszál híján lemaradtunk.
Visszefele megmutattuk még a nagy kedvencünket: Kinderdijkot, ahol a tipikus holland szélmalmok vannak.
Másnap kicsit pihenősebb napot tartottunk, kénylemesen felkeltünk, és Mamával kettesben elmentünk a piacra. Ezúttal nem csak a zöldségpiacon voltunk, hanem az ócskásokat is megnéztük. Rengeteg finom gyümölccsel tértünk vissze, és mivel nem kocsival mentünk, így még másnap is izomlázam volt a cipeléstől. Aztán lassan összeszedtük magunkat, és nekiindultunk megnézni egy közeli kolostort. Nagy szerencsénkre valamit ünnepeltek, mert sajátkészítésű apátsági sört árultak a barátok, szólt a francia bulizene, amitől még jobb hangulata volt az egész programnak.
Hétfőn volt Mama születésnapja. Ezen a napon Antwerpenbe mentünk el, katedrális, Rubens képek nézése volt a program, megspékelve sok boltnézéssel:-) Este meg pezsgős halvacsora ünneplésképpen.
Kedden eredetileg Brugge-be mentünk volna, de kicsit kényelmesre vettük a figurát, inkább Brüsszelben maradtunk. Nézelődtünk, vásároltunk, Botival parkoztunk, és viszonylag korán hazaértünk. Ez nem is volt baj, mert este Zolival Lady Gaga koncertre mentünk. Hááát annyit mondhatok csak, hogy nagyon nagy show volt. Teltházas koncert, rengeteg jelmez, és az egész koncert egy történetbe volt foglalva, mint egy musical. Maga Gaga is zongorázott nekünk, hol a kezével, hol a tűsarkaival:-)
Szerdán Zoli elutazott (erről később) francia, aztán pályaudvar, mert el kellett hoznom a TGV jegyeimet (erről is majd később), aztán irány a reptér Mamával. Az úton minden rendben volt, leszámítva, hogy ott vettem észre, hogy a bankkártyámat bennehagytam az automatában. Na ezt nem is ragozom tivább elég az, hogy szegény Mamát nem valami nyugodt állapotban raktam fel gépre. Remélem azért jól érezte magát, és jön máskor is!
 
Panni

Szólj hozzá!

Boti villámlátogatása a baba éneken

2010.05.12. 15:42 lz16

 

Csütörtökönként egy kis magyar csapat ún. baba éneket tart kisgyerekeknek. Jópofa dolog ez, sok kisgyerek van, a szervezők pedig gitároznak, énekelnek, mesélnek nekik, szóval olyan babáknak való...
Már kétszer voltunk, de Botin sosem éreztem, hogy különösebben élvezi, mindig szökni akart. Most is felkerekedtünk, és elmentünk erre a jónak kinéző kis programra. Boti az első öt percben nagyon rendesen helyet is foglalt az ölemben és figyelt. Utána szépen, komótosan felhúzta a kabátját, beleült a babakocsiba, intett nekem, hogy vegyem fel a kabátomat, majd elkezdett integetni a többi gyereknek, hogy "pápá". Mindezt nagyon barátságosan, de ellentmondást nem tűrően. Felálltam hát felvettem  a kabátomat, és elindultunk haza. Nagyon hálás volt érte, pedig jó program lehetett volna gyerektársasággal, de hát mit csináljak, ha Botinak pont ez nem jön be. Szereti cd-n hallgatni Halász Jutkát dalait, Gergely Robi, Rudolf Péter által elmondott meséket, de ezt nem... :)
Panni

Szólj hozzá!

Normandia

2010.05.12. 15:23 lz16

 

A következő hétvégén Normandiába mentünk, ott is aludtunk, így sok mindent meg tudtunk nézni, talán ez az utazás volt eddig a legjobb programunk.
Szombaton korán keltünk és meg sem álltunk Rouenig, amely a középkor eleje óta Normandia fővárosa. Az óváros nagyon jó állapotban maradt meg, tele van látnivalóval. Itt van a Monet által sokszor megfestett katedrális (ahol Oroszlánszívű Richárd el van temetve), számos gótikus templom, favázas házikó, egy csodás óratorony, gyönyörű gótikus igazságügyi palota, illetve a híres piactér, ahol megégették Jean d’Arcot.
Rouenból rövid autózás után jutottunk el a Szajna egyik kanyarulatában fekvő Jumiéges kolostorromjához. A hatalmas román és gótikus stílusú katedrálist, valamint a hozzá tartozó kolostort a francia forradalom idején „alakították át” romantikus rommá. Egy füves parkban állnak az impozáns romok, melyhez hasonlót Írországban lehet látni. Néhány évvel ezelőtt ment a moziban egy Arséne Lupinről készült film, amelynek több jelentét itt forgatták.
A következő megállónk a Szajna torkolatában levő híres kikötőváros, Le Havre volt. A várost a második világháborúban gyakorlatilag a földdel tették egyenlővé, ezt követően pedig egy érdekes építészeti kísérlet helyszíne lett. Az ötvenes években a kor vezető építészei egységes stílusban újjáépítették a várost. Egyikük, Oscar Niemeyer tervezte például Brasília várost és a New York-i ENSZ palotát. Le Havre katedrálisa, városházája, templomai, színháza, sétálóutcája, lakóházai, szóval minden épülete egységes, 50-es évekbeli stílusban épült. Ez így együtt nagyon rosszul néz ki. Érdekes, de nagyon csúnya. Angyalföld, Csepel, Komló és Salgótarján egy helyen. Ja, mondanom sem kell, hogy ez is Világörökség. Ha valaki minden figyelmeztetésünk ellenére eljut erre a ronda helyre, akkor mindenképp nézze meg a Malraux Múzeumot, amely az Orsay után a második legnagyobb impresszionista kollekcióval rendelkezik Franciaországban.
Az éjszakát egy Caen nevű városban töltöttük. Ez egy jelentős múltú település, amely az Angliát elfoglaló Hódító Vilmos székhelye volt. Reggel piacozással nyitottunk, azután végigjártuk a város nevezetességeit. A román stílusú katedrálisban (ahol a derék Vilmost eltemették) éppen misét tartottak, és amikor beléptünk, pont felálltak imádkozni az emberek. Boti nagyon aranyosan mondta nekik jó hangosan: „Csüccs! Csüccs!” Sajnos/szerencsére még franciául nem beszél. A gyertyákat pedig a szülinapi torták óta mindenhol el akarja fújni, így a templomokban nagyon oda kell rá figyelni.
Caennek hatalmas vára van, szerencsére megmaradt XI.-XIII- századi állapotában, nagyon hasonlít a keresztes várakhoz, aki erre jár, ne hagyja ki!
Következő állomásunk a világ egyik legnagyobb, legrégibb, de talán leghíresebb „képregénye”, a bayeux-i szőnyeg megtekintése volt. Bayeux szép kis normadiai város, a szokásos hatalmas katedrálissal, favázas házakkal, de amiért az emberek ide szoktak látogatni, az a 70 méter hosszú és 1 méter széles faliszőnyeg, amely Hódító Vilmos kalandjait, az 1066-os hastingsi csata közvetlen előzményeit és magát az Anglia életét alapvetően megváltoztató összecsapást mutatja be. A faliszőnyeget a király felesége, Matild királyné varrta udvarhölgyeivel. A szőnyeg jelentősége igazán abban van, hogy mintegy 630 személyt és 200 lovat ábrázol és a történészek ebből kaphattak teljesebb képet a hastingsi csata lefolyásán kívül arról, hogy hogyan éltek, mit ettek, milyen ruhát hordtak, hogyan vadásztak a XI. században. (Például, hogy abban az időben még nem alakult ki a heraldika, nem voltak címerek a pajzsokon.)
Bayeux közel van a tengerparthoz, mégpedig ez híres tengerpart, úgyhogy mindenképpen meg kellett néznünk. 1944-ben itt zajlott a normandiai partraszállás. Mi az „Omaha Beach” néven elhíresült partszakaszt látogattuk meg, Tom Hanksék is itt szálltak partra a Ryan közlegény megmentésében. A part gyönyörű, semmi nem utal a háborúra. (Pár kilométerrel beljebb már több múzeum és egy hatalmas amerikai katonai temető emlékeztetett a múltra.) Viszonylag széles az a homokos sáv, amit dagálykor elönt a tenger, ez jó volt a partraszálláskor, ma pedig egy különös sporthoz használják az emberek: háromkerekű, vitorlával felszerelt kis járgányokkal száguldoznak a kemény homokon. Botinak nagyon tetszettek a „brümék” és a papírsárkányok, amiket eregettek, az „eö”-k. Alig tudtuk elrángatni a partról egy óra után.
„Hazafelé” még megálltunk sétálni és vacsorázni egy Le Havre közeli kis kikötővárosban, Honfleurben, amely egészen kellemes meglepetést jelentett. Az 1600-as években nyüzsgő kikötő volt, innen indultak a tengeren túli kalandokra a hajók. A kikötőt és az óvárost is magas, 3-4 emeletes faházak tarkítják, sőt több templom is fából van, hiszen a hajógyártás és javítás miatt bőven volt faanyag a városban. Ma főleg éttermek és különböző művészek lepik el a belvárost, Normandia tengerpartjának Szentendréjét.
Normandia is jó hely!

Szólj hozzá!

Tulipán, fapapucs, bicikli

2010.05.12. 15:00 lz16

 

Az izlandi vulkán hamufelhője nagyon jó hatással volt a mindennapjainkra, ugyanis a kitörést követő két hétig hihetetlenül jó idő volt, napközben 27-28 fok is volt néha, szinte egy felhőt sem láttunk, eső pedig 2 hétig nem esett, ami itt valóságos csodának számít.
Persze sok játszóterezéssel, parkok látogatásával igyekeztünk kihasználni a szép időt. A hétvégén az egyik napot pedig a holland vidék felfedezésével töltöttük. Nagy csalódásként éltük meg még márciusban, hogy a tulipán fesztiválon Keukenhof parkjában csak az üvegházban láttunk virágokat. Most pótoltuk ezt. A tengerparthoz viszonylag közel, Leiden és Haarlem városok között hatalmas virág szántóföldek vannak. Egészen hihetetlen látvány, ahogy az autóút mellett nem búza és kukoricamezők sorakoznak, hanem nárcisz, jácint és tulipán földek, melyek a legkülönbözőbb színekben pompáznak. Amikor megálltunk és kiszálltunk az autóból, már megcsapott minket a friss virágillat, ahogy körbenéztünk, valóságos színkavalkádba kerültünk, egymás mellett kb. 20 méterenként másféle virágokat láttunk, rózsaszín, lila, sárga, vörös, fehér csíkos volt minden, ameddig elláttunk. Persze akadály nélkül sétálgathattunk az ágyások között, itt fel sem merül, hogy illetéktelenek letörjék, leszakítsák a virágokat.
Innen egy Beemerpolder nevű helyre mentünk, ahova valószínűleg soha nem jutottunk volna el, ha nem lett volna világörökség. Egy kb 10-szer 10 km-es földdarabról van szó, amit az 1600-as évek elején hódítottak el a tengertől (az ilyen földterületeket nevezik poldernak) és azóta folyamatosan használják. Nagyon szépen megőrizték a holland vidék hagyományos életmódját, építészetét. Szabályos négyzethálós alaprajza van ennek a mintagazdaságnak, melyet csatornák és utak szabdalnak, amiket pedig települések szegélyeznek. Jellemzően csatornák veszik körül a kerteket, a házak pedig hatalmas, piramishoz hasonló tetőzettel rendelkeznek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a ház csak földszintes, majd pedig 3-4 emelet magasságban tornyosul rajta a sátortető, mintha egy piramist pakoltak volna rájuk, jópofa, hogy az új építésű házak is ilyen stílusban készülnek.
Ezt követően egy Enkhuizen nevű város Zuider Zee Museum nevű skanzenjét néztük meg. Ha ránézünk Hollandia térképére, a közepén egy nagy tavat látunk, ez az IJsselmeer, amely korábban a tenger egy öble volt (ekkoriban hívták Zuider Zee-nek). A tó partján levő települések a XVI.-XVII. században komoly kikötővárosok voltak, így Enkhuizen is, de a tenger feltöltése nyomán tóparti halászvárosokká degradálódtak. A több részre osztott skanzen ezeket a különböző korokat jelenítette meg. A parkolóból hajóval lehetett eljutni a falumúzeumba, amely három részre osztható, van egy halászfalu, egy átlagos falu és egy csatorna szabdalta tipikus holland városka téglaházakkal. Az épületeket mindenféle produkciókkal korabeli ruhákba öltözött és hagyományos foglalkozásokat űző emberekkel (kötélverő, sajtkészítő stb,) tették színesebbé és töltötték meg élettel. Meg lehetett kóstolni a hagyományos módon, kemencében füstölt heringet, sajtokat, ki lehetett próbálni régi fajátékokat, sőt asztalos mester segítségével fapapucsból vitorlást készíthettek a vállalkozó szelleműek. Botond különösen élvezte a programot.
Innen átautóztunk a hosszú gáton, ami elválasztja a tavat a tengertől és egyedülálló építészeti teljesítmény, majd elmentünk egy gőzturbinához (!), ami állítólag a maga nemében különleges, mert több mint száz éves, a legöregebb ilyen a világon és még mindig működik. Ez is világörökség, de szerintem csak tévedésből, se nem nézett ki jól, se nem volt érdekes. Na, mindegy, itt is voltunk. Összességében csodás napot töltöttünk Hollandiában pedig csupa olyan látnivalót, települést néztünk végig, amelyekről korábban nem is hallottunk.
Vasárnap elővettük a bicikliket és Brüsszel környéki túrára indultunk, célunk Beersel vára volt. A vár gyönyörű, egy tó közepén áll és épen megmaradtak falai, bástyái, a tó körül pedig kis park van, ahol Botival focizni is tudtunk. A térképen úgy tűnt, hogy eléréséhez elhagyjuk Brüsszelt, de a valóságban végig lakott területen tekertünk, sajnos kerékpárút nem mindenhol van. Ahol igen, ott nagyon jó, de egyébként nem annyira szórakoztató villamossínek és autók között bringázni. Szerencsére vasárnap kevesen autóztak, az idő pedig nagyon jó volt, így egy Panni-esést leszámítva jól sikerült a túra.
Jöhettek a hétköznapok, hogy kipihenjük a hétvége fáradalmait.

Szólj hozzá!

A belga bajnok

2010.04.27. 17:59 lz16

 

A hétvége megkoronázásaként vasárnap este ellátogattam az Anderlecht – Zulte Waregem focimeccsre. A belga bajnokság elég érdekes lebonyolítású, március végén befejeződött az alapszakasz és kezdődött a rájátszás, ahol az első 6 helyen végzett csapat játszik még oda-vissza egymással. Az Anderlechtnek akkora előnye volt már a rájátszás elején, hogy túl sok izgalomra nem lehetett számítani. Még péntek reggel – a munka előtt – elmentem a stadionhoz, hogy jegyet vegyek. Kb. 10 percet kellett várnom mire kinyitott a kassza. Ezt a 10 percet a székház előtt ácsorogva töltöttem. Épp ekkor kezdtek el szállingózni a játékosok az edzésre, valószínűleg fontos, öltönyös embernek, szponzornak vagy menedzsernek gondolhattak, mert minden focista már messziről jó hangosan rám köszönt. Ciki lett volna autogramot kérni tőlük. Végül a jó hangulat érdekében a kapu mögé, az „ultrák” közé vettem meg jegyemet a Constant Vandenstock stadionba. Maga a 26 ezres aréna egy kellemes kertvárosi részen egy parkban található, szinte alig észrevehető, mert a meccs napoktól eltekintve konferenciaközpont működik benne.
A lényegre térve: a meccs érdekes volt, de izgalmas nem. Az Anderlecht 6-0-ra nyert, a Waregem gyakorlatilag csak védekezett, helyzetük sem volt. A Nemzeti Sportban gyakran olvasom, mennyire sztárolják az Anderlecht magyar középhátvédjét, Juhász Rolandot. Azért egy ilyen alacsony színvonalú bajnokságban nem lehet valami megerőltető dolog középhátvédet játszani a toronymagasan kiemelkedő bajnokcsapatban.
A szurkolás végig elég jó volt, hullámzással, énekléssel. Megtudtam azt is, hogy a csapatot Sportingnak nevezik a szurkolói rigmusokban, teljes neve ugyanis Royal Sporting Club Anderlecht. A meccs végén a győzelmet nagyon megünnepelték a nézők és a játékosok is, úgy tűnt, hogy a nem hivatalos zene Dario G nevű dj 1998-as vébére írt örökzöld slágere, a Carneval de Paris, ezt adták le többször is, amíg Juhász Rolandék meghullámoztatták még a közönséget, megköszönve a szurkolást.
Jó kis futballeste volt.
Az Anderlecht azóta már 16 pont előnnyel vezet és már megnyerte a bajnokságot.
Zoli

Szólj hozzá!

Pikárdia, Artois és Limburg fővárosaiban

2010.04.27. 17:37 lz16

 

A húsvéti és választási céllal tartott tavaszi szünetünk előtti hétvégéről még nem számoltunk be, pedig nagyon jól sikerült és kár lenne, ha a feledés homályába merülne.
Szombaton Franciaországba mentünk, Amiens és Arras megtekintése volt a tervünk. Amiens-ben található az ország legnagyobb gótikus épülete –ami itt komoly dolgot jelent, hiszen jelentős a konkurencia – a csodaszép katedrális. Sajnos a körülötte levő óvárosból az első világháború pusztításai miatt semmi sem maradt meg, ezért maga a belváros csalódást jelentett, hiszen nagyon kevés a látnivaló, a szép régi épület. Említést érdemel, hogy Amiens-en keresztülfolyik a Somme folyó, sőt több kisebb ágra szakad a városban. Ezt kihasználva építettek is egy negyedet, ahol holland mintára csatornák és kis hidak vannak utcák helyett. Ez jól nézhetett ki a középkorban, a közeljövőben is jól fog valószínűleg, most éppen nem annyira, mert sok épület még üresen áll a felújítás, építkezés után.
Arrasba nem az autópályán, hanem egy rövidebb, alacsonyabb rendű úton mentünk. Már az is megdöbbentő, amikor az ember a történelemkönyvben olvassa, hogy a Somme folyó völgyében 1916-ban lezajlott csatában meghalt 300 ezer ember, de mindez semmi ahhoz az élményhez képest, amikor látni lehet az egész hegyoldalakat beborító katonai temetőket. A két város között húzódott a front. Erre a számtalan katonai temető (brit, német, francia, kanadai, stb.) mellett bombatölcsérek jelenléte és a 90 évesnél régebbi épületek hiánya emlékeztet.
Arras kellemes meglepetést jelentett, szinte semmit nem tudtam a városról korábban, (csak azt, hogy itt hozták létre az arrasi uniót). Nagyon hasonlít a Belgiumban megismert középkori eredetű kereskedővárosokhoz, tele sok műemlékkel. A város főterén a Németalföldön szinte kötelezőnek számító gyönyörű városháza áll hatalmas harangtoronnyal (amely egyébként Világörökség is). Arras legszebb látnivalói mégis inkább a főteret és a piacteret szegélyező gyönyörű kereskedőházak, melyek szinte ugyanúgy néznek ki és ezáltal a terek nagyon egységes képet mutatnak. Különösen jól néztek ki a harangtoronyból.
Másnap Hollandiába, Maastrichtba mentünk. Valahogy mindig szerencséje volt és elkerülte a világháborúk pusztítását is, így számos műemléke maradt meg az elmúlt 1000 év különböző korszakaiból. A hatalmas román stílusú katedrális mellett láttunk még egy nagyon érdekes románkori templomot, melynek a megszokott béleletes kapuzat helyett a homlokzatán egy úgynevezett westwerk található.
A város körül helyenként megmaradt a városfal is, van ahol egymás mellett két fal is: a XIV. századi, magas toronnyal és a XVIII. századi inkább lapos, de masszív bástyákkal. Maastricht piacterén találtunk egy fánk árust is, amelyik különböző dolgokkal (reszelt alma, meggy, rumos szilva) töltött, frissen sütött fánkokat árul. Komoly kulináris élmény, mindenkinek ajánljuk, aki a környéken jár, ott van amellett a palota mellett, ahol az Európai Unió létrehozásáról szóló szerződést elfogadták.
Zoli

Szólj hozzá!

Csokiüzlet

2010.04.27. 17:32 lz16

Túl vagyunk ugyan a hazai kiránduláson, de mielőtt arról is beszámolnánk az itteni csokibeszerzés is megér egy bejegyzést, ugyanis így 2 hét távlatából is szívesem gondolok a dologra.

Az egész úgy indult, hogy a családnak csoki kell. Mághozzá a legjobb belga csoki, és sok is kéne...Ezért hát az internet segítségével felkutattam, hogy a legfinomabbat hol gyártják, mert, hogy ott van tuti gyári bolt, meg is találtam így a Neuhaus csokigyárat, vagy jobban mondva csokimanufaktúrát. Tecával megbeszéltük, hogy együtt indulunk a beszerzésre, mert az ő családja is csokiéhes:-) Nagyon nehezen találtunk oda a GPS segítségével, vagy háromnegyed órán keresztül bolyongtunk különböző autóutakon, meg autópályákon, mire végre kicsiny földutakat is igénybe véve megleltük az üzletet. Megérte.
A bolt viszonylag kicsi, de mint egy mézeskalácsházikó olyan volt...tele a jobbnál jobb csokikkal, bonbonokkal, trüffelekkel, kekszekkel. És ami a leggyönyörűségesebb, hogy mindent, hangsúlyozom MINDEGYIKET meg is lehetett kóstolni. Ezek után a gondos válogatás következett, ami nagyjából azt jelentette, hogy egy kiló csokit bevágtam, Boti a nyakamban 3-3 trüffellel egyensúlyozott, a végére már nem tudtunk egész darabokat kóstolni, ígyhát Tecával felesben folyt tovább a torkoskodás.
A végén 4,5 kg csokival lettünk gazdagabbak, amit Teca gondos mérlegelés után szétosztott. Reméljük mindenkinek ízlett otthon, mert így szívesen viszünk máskor is ipari mennyiségű trüffelt:-)
Panni

Szólj hozzá!

Boti keresztanyja Brüsszelben

2010.03.29. 11:41 lz16

Csütörtökön megérkezett Andi. Boti majd kiugrott a bőréből, amikor meglátta. Nagyon örült neki, de a nevét valahogy csak nem akarja megtanulni, viszont a "Tibor" szó hibátlanul mondogatja. Csütörtök este teletettük a hasunkat a szokásos belga menüvel: kagylóval, és sültkrumplival. Aztán pénteken, ameddig én francián voltam, Andi otthonmaradt Botival, de utána bevettetük magunkat Brüsszelbe, és bejártuk a belvárost. Este még menéztük a kivilágított Atomiumot, meg az EU-s intézményeket. Szombaton Brugge-be mentünk. A város nagyon gazdag műemlékekben és műkincsekben. Megnéztük a reneszánsz festők híres alkotásaival telepakolt Szépművészeti múzeumot és a Memling múzeumot, ez utóbbi volt a nagyobb élmény, az épületben a középkorban kórház volt, ma pedig gyönyörű Memling és Bosch oltárképeket láthatunk. Brugge a XIV-XV. században élte fénykorát, háromszor annyian lakták mint most. Jól jelzi a város akkori gazdagságát, hogy a Katedrálisba Michelangelótól rendeltek szobrot. Hajókáztunk a csatornákon és felmentünk a városháza harangtornyába is, vagyis kimerítettük a város adta lehetőségeket.

Másnap korán akartunk kelni, ami nem jött össze, de azért így is elindultunk olyan f11 körül, természetesen vasárnap lévén a piacon kezdtük a napot. Utána Hollandiába indultunk, de nagyon csúnya idő volt, ezért kicsit elbizonytalanodtunk, hogy mi legyen. Szerencsére a holland határnál, mintha elvágták volna az esőt, szikrázó napsütés fogadott minket, úgyhogy nagyon szép időben tudtuk megnézni a szélmalmos falut: Kinderdijkot. Utána egy rég dédelegett álmom vált volna valóra, ha nem csak egy szép marketingfogás a tulipánfesztivál. Az történt ugyanis, hogy az interneten kinéztük, hogy hol van tulipánvirágzás,-és fesztivál. Az esemény olyan nagyszabásúnak ígérkezett, hogy maga Medvegyeva, az orosz elnök felesége nyitotta meg... Ennek ellenére a szép parkban nem volt több néhány csokornyi tulipánnál... Legalább volt állatsimogató, ahol Boti remekül elszórakozott és jól megkergette a szárnyasokat és kecskéket. A bocit azonban már nem merte megetetni. 
Visszafele Leidenben álltunk meg, ami egy nagyon helyes középkori város. Híres a jogi egyeteméről,főleg a nemzetközi jogi oktatásáról. Anno az egyetem úgy jött létre, hogy a király adómentességet vagy egyetemet ajánlott fel, a város vezetése az utóbbi mellett döntött, arra gondolva, hogy egy következő uralkodó az adómentességet megvonhatja, de az egyetemet nem fogja bezáratni. Bölcs döntés volt. 
Az utolsó előtti nap Antwerpenbe vittem Andit, ahol hétfő lévén a múzeumok zárva voltak. Először Európa legrégebbi állatkertjébe látogattunk el, ami Botondnak nagyon tetszett. Maga az állatkert a város közepén, a pályaudvar mellett található, és elég kicsi alapterületű, mégis rengeteg állat lakik benne, és maga a kert is szépen meg van csinálva. Az állakertezés után "belvárosoztunk", ahol sort kerítettünk egy alapos kirakat-bolt nézésre is.
Hétfőn pedig az Atomium közelében az 1958-as brüsszeli világkiállításra készített parkban a kínai pavilont, és japán tornyot néztük meg. Ebben a sokszínű vároban már egy ilyen építmény sem meglepő...:-)
Sajnos ez a pár nap gyorsan elszaladt, de azt hiszem igazán jó programokat csinálunk együtt.
Panni

Szólj hozzá!

Szomorú hírek otthonról

2010.03.29. 11:22 lz16

 

Sokat fontolgattam, hogy mit is írjak most ide. Az az igazság, nem véletlen, hogy kicsit eltűntem. A síelés szuper volt, meg az is,hogy tavaszodik, és minden szépen indult: hétfőn szerdán együtt ebédeltünk Gabóval, megvitattuk a brüsszeli élet nehézségeit, és aztán otthon örömmel konsatáltam, hogy Dóri barátnőm fent volt az interneten szóval majd tudok vele beszélni, írta is, hogy nagyon fontos lenne. Igazából nagyon kíváncsi lettem, mit is akarhat mondani: olyanok jártak a fejemben, hogy terhes, elejegyezték, vagy esetleg előléptették, szóval minden pozitív volt. Erre Dóri telefonon közölte a hírt, hogy az apukája előző nap meghalt. Dóri apukája, Laci nem akármilyen apuka volt ám. Az osztályunkból mindenkinek az apukája volt egy kicsit, sokat törődött velünk, nagyon szerettük. Én az egyetemi éveim alatt dolgoztam is nála. Szóval szoros, baráti viszony volt köztünk. Egy szörnyű, gyors lefolyású rákba halt bele. Nekem a Dóri nem is mondta, hogy beteg volt, úgy gondolta, mire hazamegyünk, már csak egy rossz emlék lesz.
Először megpróbáltam feldolgozni, hogy beteg lett, aztán, meg a megérthetetlent. Most éreztem először azt, hogy bizony igazán nagyon nehéz egy idegen országban élni. Nem elég,hogy nem találkozol nap, mint nap a szeretteiddel, de ki is szakadsz az igazi életeből. Nem lehettem ott, amikor kiderült, és amikor a barátnőm gyászol...ez nagyon nehéz. Dóri azt mondja, Lacinak már jobb így, és elhiszem neki, akkor pedig egyáltalán nem számít, hogy nekem most milyen itt gyászolni. Tehát igyekszem derűsen látni a dolgokat. Azóta kaptam még két halálhírt... Eszembe jut az, amit István mondott egyszer, hogy egy hosszú tél után mindig többen mennek el, ő a kórházban tapasztalta, én meg most az életben:-(
Panni

Szólj hozzá!

Villámlátogatás Burgundiában

2010.03.19. 13:22 lz16

Ahhoz, hogy eljussunk az Alpokba hosszú utat tettünk meg autóval, átvágtunk a fél Belgiumon, Luxemburgon, Lotharingián, Burgundián, Jurán, érintettük Svájcot is. Útközben rövid városnézést tartottunk Nancy városában, amely a lotaringiai hercegek székhelye volt. A város büszkesége a barokk stílusú Stanislas tér, melyet a száműzetésében Nancyban letelepülő Leszczynski Szaniszló lengyel király (azért jött ide, mert XV. Lajos apósa volt) fényűzésének köszönhetően gyönyörű paloták, szobrok, aranyszínű kovácsoltvas kerítések díszítenek. Nagyon élveztük a városnézést és sajnáltuk, hogy sok érdekes hely mellett csak elsuhanunk az autópályán, nem volt időnk megállni. El is határoztuk, hogy hazafelé megszállunk Dijonban és nézelődünk egy kicsit Burgundiában.

Így is tettünk. Dijon gyönyörű, jót sétáltunk a belvárosban, megnéztük a burgundiai nagyhercegek palotáját, melynek tornyába felkapaszkodva gyönyörű kilátás nyílt a városra. Azért volt különösen érdekes, hogy felülről láthassuk az épületeket, mert Franciaország erre a környékére jellemző a mintás tetőcserepek használata (mint a Mátyás-templom vagy bécsi Stephanskirche tetején), de itt nemcsak templomokat, hanem palotákat is díszítettek íly módon.
Másnap megnéztük Burgundia eldugott vidékén román, korai gótikus stílusban épült kolostort, Fontenay-t. Szerencsénk volt, mert éppen a délelőtti nyitva tartás utolsó pillanataiban érkeztünk, így a kolostor különböző épületeit egyedül nézhettük végig.
 
Ezt követően Auxerre-be mentünk, ahol a Yonne folyó partján, egy dombon már a rómaiak óta város állt. Megcsodáltuk a hatalmas gótikus katedrálist, a St- Germain kolostort, melynek altemploma még a Meroving időkben épült és sétálgattunk a favázas házak között az óváros szűk utcáin. Burgundia nagyon tetszett, biztos jövünk még ide kirándulni.
Zoli

Szólj hozzá!

Síelés a Világ legnagyobb síterepén

2010.03.19. 13:17 lz16

A múlt héten a Trois Vallées nevű francia síterepen jártunk. Ez a világ legnagyobb egybefüggő síterepe, tulajdonképpen négy nagy pályarendszer (Courchevel, Val Thorens, Méribel ) összekötésével jött létre. Az 1992-es albertville-i téli olimpia idején itt tartották mind az öt női lesikló számot. A síterep paraméterei egyébként sokkolóak. A Három Völgyben 335 pálya található, összesen 600 km hosszan, 183 felvonó, amely óránként 260 ezer embert tud szállítani. Ha egymás mellé tennék a pályákat, akkor Párizsig el lehetett volna síelni. Érdekes módon a síelők többsége angol és orosz volt, mellettük csak néha hallottunk francia szót, mást meg egyáltalán nem. Meglepő volt látni, hogy az angolok és az oroszok síkultúrája alapvetően eltér az általunk idáig etalonként tekintett osztrákokétól, nemcsak, hogy sokkal rosszabbul síelnek, de gyakran tanácstalanul ácsorogtak egy-egy pályakereszteződésben.. Azt is meg kell említeni, hogy a pályák gyönyörű helyen, a Mont Blanc lábánál vannak, így nagyon magasan síeltünk, ami kiváló minőségű havat és hosszú pályákat jelentett. Amíg mi síeltünk, addig Botira dédnagymamája vigyázott, aki repülővel érkezett hozzánk otthonról. Botond nagyon jól érezte magát, minden nap mentek játszótérre, jártak fent a hegyen, a pályák lábánál, ahol szánkózni is lehetett. Egyik este ellátogattunk Grenoble városába, ahol egy tipikus szavojai vacsorát költöttünk el, fondüztünk, vagyis négyféle (reblochon, gruyére, beaufort és ementáli) olvasztott sajtot tartalmazó fazékba mártogattunk felvágott, kenyér és zöldségdarabokat, nagyon finom étel és szórakoztató program.

Szerencsénk volt az idővel is, szinte végig sütött a nap az egy hét alatt (leszámítva persze az éjszakákat). Ezek a körülmények (sok pálya, kiváló hó, szép idő, Boti felügyelet alatt) azt eredményezte, hogy életünk legjobb síelésén vagyunk túl.

Zoli

Szólj hozzá!

A vörös ördögök

2010.03.19. 13:09 lz16

 

A harmadik meccs, amire a kiküldetés alatt eljutottam, egy Belgium-Horvátország barátságos válogatott mérkőzés volt. A helyszín az 50 ezer férőhelyes brüsszeli Badouin király stadion volt, melyet korábban Heyselnek hívtak. Itt tartották azt a szomorú emlékű BEK-döntőt 1985-ben, amikor a Liverpool és Juventus szurkolók összecsapása nyomán 39-en meghaltak a stadionban.
A stadiont azóta felújították, de nem tartozik a legmodernebb arénák közé továbbra sem. Nincsen modern kivetítő, a pálya és a lelátó között pedig nagyobb a távolság, futópályák is vannak. Persze azért jól járnánk, ha erre elcserélhetnénk a Puskás-(Nép)stadiont.
A lelátón nagyjából félház volt kezdéskor, de ez is azért kb. 30 ezer embert jelentett. A hangulat nagyon jó volt, minden értékelhető jelenetet óriási taps és ováció kísért. A szurkolók főleg 15 és 25 év közötti fiatalok voltak, akik közül sokan arcfestéssel, zászlókkal, sálakkal érkeztek, nagy divat továbbá a fekete-vörös-sárga színösszeállítású bohócsapka is. Ami feltűnt (lehet, hogy ez szakmai ártalom), annak ellenére, hogy Brüsszel utcáin sok bevándorlót látni – és a válogatottban is több migráns focizik – a lelátón egyáltalán nem láttam őket. Úgy tűnik a bevándorlók integrációja még nem valósult meg tökéletesen, és inkább származási országuk focicsapatát érzik magukénak és nem új hazájuk válogatottját, a „vörös ördögöket” vagy ahogy itt mondják: a „diables rouges”-t. Ja, és nem találkoztam még itt kint az otthon magukat ultráknak nevező kopasz, kigyúrt szurkolótípussal sem. Szóval itt meglehetősen barátságos a lelátói hangulat.
A meccs maga nem volt rossz, barátságos mérkőzéshez képest kifejezetten nagy iramot és sok helyzetet hozott. Végül a horvátok Krancjar révén lőttek egy távoli bombagólt, amit a belgák számos lehetőségük és két kapufájuk ellenére nem tudtak kiegyenlíteni. A belga csapat üde színfoltja az Anderlecht 16 éves csatársztárja, a válogatottban most bemutatkozó, kongói származású Lukaku volt, aki nagyjából annyira ügyes, mint a mi Torghelle Sanyink, de ugyanolyan lelkes is, ezért a szurkolók imádják. Most ugyan nem talált be, de a belga góllövőlistát vezeti, ami nem könnyű, hiszen olyan nagyformátumú játékosokat előz meg, mint az ex-lokista Kouemaha és Sidibe.
Összességében jól szórakoztam, a hazai csapat játéka és a szurkolók kiszolgálása hagyott némi kívánnivalót maga után, de bízom benne, hogy a közelgő EB-selejtezőkön már a szervezők és a játékosok is jobban kitesznek magukért, a lelkes belga (flamand, vallon és diplomata) szurkolók megérdemelnék.
március 3.
Zoli

Szólj hozzá!

Újabb vendég Brüsszelben

2010.03.19. 13:08 lz16

 

Ezen e hétvégén ellátogatott hozzánk anyósom, aki már nagyjából egy hónapja készült hozzánk, úgyhogy már nagyon vártuk. Sajnos csak a hétvégét tudta velünk tölteni, így igyekeztünk minél tartalmasabb időtöltéssel szolgálni. Péntek este a szokásos "welcome-kagylóval" vártuk. Ő pedig rengeteg mindennel érkezett, kicsit olyan érzésünk volt, mintha karácsony lett volna. Magyar újságok, francia tankönyv, és sok más ajándék.
Másnap nagy szerencsénkre gyönyörű idő volt. Az egész napot Brüsszelben töltöttük: sétálgattunk, nézelődtünk, megebédeltünk egy szuper halas étteremben (osztriga, homár, languszta stb.), utána még a boltos részen is sétáltunk, ahol a fiúk örömére kirakat nézés következett. Estére nagyon elfáradtunk, de ez sem tartott minket vissza attól, hogy Zolival elszökjünk moziba.
Vasárnap rettenetes idő lett. Azt terveztük, hogy délelőtt piacozunk, utána meg megmutatjuk Brugge városát.  A piacon vettünk gyümölcsöket, zöldségeket, majd annak reményében, hogy Brugge-ben már nem fog esni az eső, elindultunk. Nem így lett. Egyre rosszabb és rosszabb lett az idő, a végén már annyira fújt a szél, és esett az eső, hogy bemenkültünk egy kis kocsmába. Itt viszont ropogott a kandallóban a tűz, meleg volt, és barátságos hangulat fogadott bennünket. Megebédeltünk, és visszaindultunk Brüsszelbe, ahol arra volt már csak idő, hogy szusszanjunk egyet, mert Zsuzsának indulnia kellett a reptérre.
Ma meg végre egy rég tervezett ebéd jött létre. Gabóval, aki szintén Brüsszelben él, és a Bizottságban dolgozik. 2 órán át ebédeltünk, és jót beszélgettünk. Sajnos kiderült, hogy a gyakornoki programra, ahová jelentkeztem, sok Phd-s, meg olyan ember jelentkezik, akik már jó ideje dolgoznak a témával.Magyarán sok esélyem nincs. Azért hátha,

Holnap meg megyünk Botonddal baba-klubba, amiről majd beszámolok.

március 1.

Panni

Szólj hozzá!

PSV-Sparta 1-1

2010.02.26. 14:54 lz16

Vasárnap Eindhovenben jártunk, ahol a PSV Eindhoven-Sparta Rotterdam meccset néztem meg. A PSV nevében a „P” betű ugye a város legfőbb cégét, a Phillipset jelöli, ennek megfelelően a stadion is a Phillips stadion nevet viseli és a vállalat bőkezűségét mutatja. Azt hiszem a Nemzeti Sportnál erre a stadionra mondanák azt, hogy „igazi ékszerdoboz”. 35 ezer férőhelyes, 4 hatalmas kivetítő is van, ahol már meccs közben bemutatják a helyzeteket, gólokat. A lelátó fedett, és fűtött. Bizony, jártam már egy pár stadionban, de ilyet még nem láttam. A lelátó tetején hatalmas hősugárzók vannak, amikből érezhetően áramlik a meleg levegő a nézőkre.

A játékosok bevonulása Tina Turner „Simply the Best” című számára történt, miközben kis gyerekek álltak sorfalat, kezükben a PSV korábbi bajnoki címeit hirdető zászlókkal.
A mérkőzés nem volt túl jó. A PSV legerősebb csapatával játszott, megint közel ültem a pályához, így közvetlen közelről láttam, hogyan szaladgál Dzsudzsák a szélen. Először kihagyott egy olyan helyzetet, amikor 20 méteren keresztül egyedül vezette a labdát a kapusra, aztán a 15. perc körül gólpasszt adott: szélről beadott labdájánál a középen érkező Toivonen luftot fejelt, de a hosszún jött Bakkal és a hálóba vágta a labdát.
Ezt követően úgy tűnt, hogy több gólos eindhoveni győzelem lesz, egymást követték a helyzetek, Dzsudzsák szabadrúgásból kapufát is rúgott, de újabb gól nem született. A második félidőben visszaesett a színvonal, a PSV elégedettnek tűnt az egygólos előnnyel. A játékosok egyébként elég nagyképűen játszottak, sarkazgattak, ollózni is próbált valamelyik, állandóan reklamáltak, dobálták magukat. Ebben élen járt a nagyon antipatikus Affelay, Bakkal és természetesen a mi Balázsunk. A Sparta aztán az utolsó 10 percben feltámadt, csatárt hozott be, több helyzetet is teremtett és végül a 93. percben – teljesen megérdemelten – egy fejes góllal egyenlített.
Végül néhány szó a hangulatról. A meccs előtti hangulatkeltés jó volt, klippek mentek a csapatról a kivetítőn, jó zenék mentek, a bevonulás is látványos volt, és onnantól fogva semmi. Számomra megdöbbentő volt, hogy az emberek olyan csendben ültek a helyükön, mintha színházban lennének. Az első félidőben semmilyen szurkolás nem volt, a Honvéd hazai meccsein nagyságrenddel jobb a hangulat. Azt sem lehetett látni, hogy hol van a „kemény mag”, az ultrák, mert sem egy zászló, sem egy transzparens nem volt és egyébként mindenki némán nézte a meccset, egyedül a bíró ítéletei után volt egy kis morgolódás. Gondoltam is szünetben, amikor mentek az öltözőbe a játékosok, hogy megkérdezem Dzsudzsákot, hogy mindig ilyen rossz-e a hangulat, de nem figyelt oda, amikor kiabáltam neki, hogy Balázs!
A második félidőben egyszer megszólalt a „come on, PSV” kórus (ejtsd: pesvé), de egyébként továbbra is inkább csend honolt a lelátón, pedig majdnem teltház volt, 33 800 néző.
Összességében túl jó képem nem alakult ki a holland fociról. A stadion ugyan gyönyörű volt, de a játék nem volt túl magas színvonalú, a hangulat, a szurkolás meg értékelhetetlen. Tervezem, hogy elmegyek majd Feyenoord és Ajax meccsre is, remélem a PSV csak kivétel, és a többi pályán legalább valami minimális szurkolást azért megpróbálnak a derék hollandok, nem kell görögtűz, élőkép stb., de legalább énekelhetnének néha. Jó, lehet, hogy túl kritikus vagyok, de a Honvéd-szurkolók mindig is igényességükről voltak híresek.
Zoli

Szólj hozzá!

Liége és piacozás

2010.02.26. 14:52 lz16

 

Ismét eltelt egy hét, és örömmel konstatálom, hogy kezd egyre melegebb lenni, és van a héten legalább egy olyan nap, amikor látni az eget:-) Szóval haladunk előre. Boti a héten kicsit betegeskedett, ezért hétköznap nem sok mindent csináltunk a szabadban. Itthon bezzeg...gyurma, zsírkréta, Halász Judit..stb
A hétvégén folytattuk a kirándulásokat. Szombaton Liége-ben jártunk. Nagy múltú, hangulatos város, ahol egész sok látnivaló van. A Meroving-korban alapították és a középkorban önálló állam volt, a liége-i hercegprímás irányítása alatt. Ennek köszönhetően a látványosságok is főleg templomok (van több román, gótikus és barokk stílusú is), illetve a hercegprímás hatalmas palotája. Valószínűleg kevés turista tátogathat ide, mert a katedrális gyönyörű arany relikviákat őrző kincstárában nagyon megörültek, hogy magyarok vagyunk. Az első teremőr, akivel találkoztunk, végigkísért minket a múzeumon és minden kollegájának elmondta, hogy milyen távoli helyről jöttünk.
Vasárnap végre elmentünk a piacra. Igazából hetek óta készültem, de valahogy most lett rá alkalmunk. Ez a vásár csak vasárnaponként van, reggel 8 tól. Nagyon jó hely, tele van finomabbnál finomabb gyümölccsel, zöldséggel, különleges sajtokkal, finom sonkákkal. Úgy van, hogy külön van egy zöldséges rész, egy húsos kavalkád, néhány olasz és marokkkói pult, no meg persze a lim-lom részleg. Hatalmas alapterületen található, és ennek köszönhetően nincsen nagy tömeg. Végül mi szert tettünk egy láda avokádóra 3 euróért (kb.20 darab), és egy kis pármai sonkára:-)
A hétvégén csináltam igazi belga tatárbifszeteket, aminek a receptjét most megosztanám veletek, mert igazán különleges, és bár a magyar nekem jobban ízlik, érdemes egyszer kipróbálni!
Hozzávalók:
fél kiló marhabélszín/hátszín
3 ek dijoni mustár
2 ek ketchup
worchester szósz
tabasco szósz
3 szem mogyoróhagyma (ezt nálunk viszonylag ritkábban lehet megkapni, a sima vöröshagymát ajánlanám helyette)
friss petrezselyem
4-6 csemegeuborka
2 tojássárgája
bors
olivaolaj (természetesen más növényi olaj is megteszi)
Tálaláshoz:
pirítós, paradicsom, uborka, toast kenyér ízlés szerint
 
A tojássárgáját kicsit felverjük, majd hozzáadjuk a mustárt, a ketchupot. A hagymákat, és a csemegeuborkát, és a petrezselyemzöldjét icipici darabokra aprítjuk, és ezeket is a tojáshoz adjuk. Ha ezzel megvagyunk jöhet a hús. Szépen, óvatosan a masszához keverjük, majd sózzuk, borsozzuk, és hozzáadjuk az olivaolajat, nagyon alaposan összegyurmázzuk, és azonnal ehetjük is. Ha hagyjuk egy pár órát érni, akkor még finomabb lesz (ez a másnap reggeli teszt volt nálunk). mi vajas pirítóssal ettük, és nagyon ízlett!
Panni

Szólj hozzá!

Semmittevés

2010.02.15. 16:03 lz16

És íme, túl vagyunk az első olyan hétvégénken is, amikor nem mentünk kirándulni. Sajnos nagyon csúnya idő volt megint, és ráadásul Botond is elkezdett köhögni. Pedig már egy hete kinéztünk egy karnevált a Binche nevű vallon településen, ahol bohócnak öltözött emberek naranccsal dobálóznak...

A karneválozás elmaradt, helyette - míg kint dúlt a hóvihar - a jó meleg szobában lustálkodtunk, mindkét nap csatlakoztunk Boti délutáni alvásához.

Vasárnap este pedig moziba mentünk, stílszerűen megnéztük a Valentín nap című filmet.

 

Csütörtökön egyébként megfőztem az első menüt a belga szakácskönyvemből:

 

Csináltam megint kagylót, de ezúttal egy zelleres, kevésbé fokhagymás változatot, ami csak annyiban különbözik az előzőtől, hogy a vajon zellerászárat (egy jó csokornyit) is megpírítok.

Aztán készítettem egy hagymalevest aalsti módra. Ennek az a különlegessége, hogy viszonyleg kevés hagyma kell bele, de lássuk inkább a receptet, magát.

Hozzávalók:

 

4 közepes méretű hagyma, apró darabokra szeletelve

4 fokhagyma gerezd, összezúzva

1 közepes méretű krumpli, megfőzve, és összetörve

3 evőkanál cherry, vagy Calvados

1 liter alaplé, ami lehet zöldség, csirke, vagy marha is

kakukkfű

babérlevél

feketebors

petrezselyem összevágva

Gruyére sajt lereszelve ( ez egy svájci sajtféle, de igazából megteszi bármilyen reszelt sajt is)

cruton, vagy pirítós

 

Egy lábosban vajat melegítünk, melyen megpirítjuk a hagymát, ez körübelül tíz percig tart, addíg ameddig olyan "karamelles" színe nem lesz. Ha ezzel megvagyunk, hozzáadjuk a tört krumplit, és a némi nemű alkoholunkat, így pároljuk még őket 3 percig. Felöntjük az alaplével, beledobjuk a fűszereket, és 35 percig főzzük, közepes lángon. Tálalás előtt megszórjuk a friss vágott petrezselyemmel, reszelt sajttal, és a crutonnal/ pirítóssal.

 

Elég finom lett, és ajánlom azoknak is, akinek valamiért nem bírja a gyomra a sok hagymát, mert ebben igazán nincs annyi, hogy megártson.

 

Panni

 

Szólj hozzá!

Múzeumok hétvégéje

2010.02.11. 10:08 lz16

Az elmúlt néhány napban igazán nem volt szép idő, ezért többnyire muzeumos programjaink voltak. Öt napra vendégül láttuk a testvéremet, Macát, és az unokatestvéremet, Dorottyát. Első nap felmentünk az Atomiumba. Az Atomiumot az 1958-as világliállításra készítették, és egy hatalmas vas atomot modellez le. Nemcsak, hogy fel lehet menni a tetejére, de belül jópofa retro kiállítás van, és az atomok közt mozgólépcsővel lehet közlekedni. Ezután Brüsszel belvárosában megnéztük Frida Kahlo kiállítását is, nagyon érdekes volt, főleg, hogy Maca több képhez is tudott többletinformációval szolgálni.
Pénteken volt a második franciaórám, kicsit el vagyok veszve ezzel a nyelvvel, talán a némethez tudnám leginkább hasonlítani, mert itt is minden ragozni kell, és szintén különböző neműek az igék. Maca kölcsönadta a magyar nyelvű franciakönyvét, ezzel azért jóval könnyebb lesz, mert ugye a tanár még mindig nem magyaráz angolul. Aznap Zolival ebédeltem az Európai Unió Tanácsában. Irtó finom kaja volt, ráadásul fillérekért, persze csak úgy nem lehet bemenni, de Zoli elintézte. Megmutogatott néhány üléstermet, az elnökségi irodákat, a miniszteri ülések után készítendő "családi fotók" helyszínét, meg még néhány érdekes dolgot. Délután megmutattuk a lányoknak a szép, középkori, flamand várost, Gentet, nem volt szép idő, de legalább nem volt hideg.
Szombaton Kölnbe látogattunk, természetesen megnéztük a dómot, és elmentünk a Ludwig muzeumba, ahol különleges modern gyűjtemény van. Nekem leginkább az tetszett ebben a muzeumban, hogy sok fiatal kortás művész munkáit is bemutatja, olyan alkotók mellett, mint Picasso, Chagall, Moholy-Nagy László:-)) A muzeumban Zoli már nem volt velünk végig, mert elrohant megnézni egy meccset. Mi addig a városban sétálgattunk, boltokat néztünk, többek közt életünk legnagyobb LEGO üzletével is megismerkedtünk.
Vasárnap a franciaországi Lille felé vettük az irányt. Az idő egyszerűen katasztrófális volt, szitált az eső, hideg volt, és sötét. Ott sem volt jobb, de azért egy kicsit sétáltunk. Mint utóbb kiderült, még az óvárosig sem jutottunk el, pedig nagyon helyes városka. Itt is megnéztük a helyi szépművészeti muzeumot, ami szintén nagyon tetszett nekünk. Itt természetesen a francia festők domináltak, Lille Watteau városa volt, így sok kép volt tőle, és nagy örömünkre jónéhány impresszionista festményt is láttunk. 
Este a lányok főztek nekünk vacsorát, ameddig mi moziban voltunk. Szpuer finom lett az ennivaló, aszalt paradicsomos rizses húst, és lekvárral töltött süteményt ettünk.
Hétfőn még gyorsan ellátogattunk a Pisilő Kisfiúhoz, és utána már mentünk is a reptérre.
Ma megint voltam francián, már be is lett ígérve az első teszt. Ameddig én franciaórán voltam, Boti Tecánál volt, ahol annyira jól érezte magát, hogy haza sem akart jönni. Nagyon jó, hogy találtunk segítséget, még jobb, hogy ilyen jót. Teca eredeti foglalkozása tanítónéni, méghozzá nem is akárhol tanított, hanem a Bárdosban.:-)
Délután kipucoltam a lakást, ami nagyon durva,mert rengeteg óráig eltartott, de ragyog minden.
Panni

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása