Túl vagyunk ugyan a hazai kiránduláson, de mielőtt arról is beszámolnánk az itteni csokibeszerzés is megér egy bejegyzést, ugyanis így 2 hét távlatából is szívesem gondolok a dologra.
Az egész úgy indult, hogy a családnak csoki kell. Mághozzá a legjobb belga csoki, és sok is kéne...Ezért hát az internet segítségével felkutattam, hogy a legfinomabbat hol gyártják, mert, hogy ott van tuti gyári bolt, meg is találtam így a Neuhaus csokigyárat, vagy jobban mondva csokimanufaktúrát. Tecával megbeszéltük, hogy együtt indulunk a beszerzésre, mert az ő családja is csokiéhes:-) Nagyon nehezen találtunk oda a GPS segítségével, vagy háromnegyed órán keresztül bolyongtunk különböző autóutakon, meg autópályákon, mire végre kicsiny földutakat is igénybe véve megleltük az üzletet. Megérte.
A bolt viszonylag kicsi, de mint egy mézeskalácsházikó olyan volt...tele a jobbnál jobb csokikkal, bonbonokkal, trüffelekkel, kekszekkel. És ami a leggyönyörűségesebb, hogy mindent, hangsúlyozom MINDEGYIKET meg is lehetett kóstolni. Ezek után a gondos válogatás következett, ami nagyjából azt jelentette, hogy egy kiló csokit bevágtam, Boti a nyakamban 3-3 trüffellel egyensúlyozott, a végére már nem tudtunk egész darabokat kóstolni, ígyhát Tecával felesben folyt tovább a torkoskodás.
A végén 4,5 kg csokival lettünk gazdagabbak, amit Teca gondos mérlegelés után szétosztott. Reméljük mindenkinek ízlett otthon, mert így szívesen viszünk máskor is ipari mennyiségű trüffelt:-)
Panni
