Megpróbálom én is röviden összefoglalni, hogy teltek az első napok. Egyelőre nagyon keveset írtunk, szinte semmit. Ez azért volt, mert nagyon kevés időnk volt, a költözés, a mindennapi rutin kialakítása sok időt vett el. Bízom benne, hogy a jövőben máshogy lesz és gyakrabban fogunk tudni jelentkezni.
Szóval akkor egészen a kezdetektől:
Január 2-án indultunk ki autóval. Persze jó sok időt elvett a bepakolás. Annak ellenére teljesen megtöltöttük a kocsit és a karácsonyra kapott nagy méretű síboxot, hogy 180 kg csomagot már elküldtünk egy szállítócéggel. Végül is délben indultunk útnak és kb éjjel egyre értünk ki. (Röviden leírom a tapasztalataimat, ha valaki esetleg autóval akarna meglátogatni. A GPS a Bp-Lnz-Passau-Regensburg-Frankfurt-Köln-Aachen-Liége-Brüsszel 1300 km-es utat ajánlja. Sajnos Németországban valahogy mindig dugó van, ez szinte csak egy éjszakai utazással kerülhető el, illetve óriási szerencsével. Főleg a Regensburg-Frankfurt szakasz volt nagyon lassú. Az Állandó Képviseleten (a továbbiakban: ÁK) dolgozók egy része szerint kényelmesebb a Stuttgart-Strasbourg-Luxemburg-Brüsszel irány, lehet, hogy legközelebb mi is azt próbáljuk ki.) Belgiumban, az utolsó száz kilométeren hatalmas hóesés volt. Tovább nehezítette az életünket, hogy a teljesen kivilágítható autópályarendszeren aznap éjfélkor lekapcsolták a lámpákat. A lényeg, hogy megérkeztünk és elfoglalhattuk lakásunkat.
A lakásunkkal nagyon elégedettek vagyunk. 3 metrómegállóra van a munkahelyemtől és a metrótól is csak kér saroknyit kell sétálni. Egy újépítésű, kertes társasházban lakunk egy kb 120 négyzetméteres lakásban, amihez egy 30 négyzetméteres terasz is tartozik. Szerencsénkre a lakás teljesen be van bútorozva, még porszívó, kávéfőzőgép, dvd lejátszó, stb. is van benne. A berendezés modern, de nem számoltak azzal, hogy egy kétéves kisfiú fogja használni. Különösen az üvegezett dohányzóasztal tűnt veszélyesnek, amire Boti már első nap felállt.
Az első 8-10 napban az átlagosnál sokkal hidegebb volt, mínusz 4-5 fok, aminek köszönhetően a hó is megmaradt. Botival még szánkózni is elmentünk a Leopoldsparkba, az Európai Parlament oldalába.
Az első hétvégén rögtön megragadtuk a lehetőséget, hogy "átugorjunk" Párizsba, ami praktikusan két és fél óra autózást jelent. Vonattal csak egy óra. Vicces volt, ahogy az autópálya mellett elsuhant 230-cal a Thalys express. Otthon ilyen nem történik túl gyakran. (Nemrég olvastam, hogy a Pest-Vác útvonalat az első vonat 1846-ban 58 perc alatt tette meg, ezen az azóta eltelt több mint 160 évben alig több mint 10 percet sikerült javítani.) Párizs mindig gyönyörű és a szívünknek az egyik legkedvesebb városa. Most új arcát láttuk, mert Párizst is beborította a hó. Nem mentünk be egy múzeumba sem, csak a Notre Dame-ba, de besétáltuk az egész belvárost a Diadalívtől a latin negyedig, ahol egy hagyományos francia vacsorát (csiga, hagymaleves stb.) is elköltöttünk, mielőtt visszaindultunk Brüsszelbe.
A következő héten már beindult a munkám, munkacsoport ülésem is volt. Panni időközben talált francia nyelviskolát, egy bizottsági ösztöndíjat, ahova februárban kell jelentkezni és egy megfelelőnek tűnő bébiszittert is, aki majd a francia órák alatt játszik Botonddal. Botit majd nyártól vagy szeptembertől óvodába akarjuk adni, ahol két és fél év az alsó korhatár, arra a fél évre viszont nem akarjuk bölcsődébe adni, azokról ugyanis nem hallottunk jókat.
Aztán a dolgos hétköznapok után ismét beköszöntött a hétvége, amit újabb kirándulásokra használtunk fel. Szombaton Aachenben voltunk (útközben azért megtekintettünket egy komolyabb méretű outletet is). Aachen nagyon szép hely. A történelemkönyvekbe azzal írta be magát, hogy Nagy Károly palotát épített itt és birodalmának fővárosává tette. Arra a korra már csak a dóm bizonyos részletei, a híres oktogon alakú, mozaikokkal díszített központi csarnok emlékeztet, ahol Charlemagne trónja is állt (most épp restaurálják, majd nyáron lehet megnézni). Van ezen kívül sok régi épület, városháza, templom, hangulatos tér és szűk kis utca a városban. És persze boltok, boltok nagy leárazásokkal. Szóval jól éreztük magunkat.
Másnap Hollandia felé vettük az irányt. Az eredeti tervünk az volt, hogy a befagyott csatornákon korcsolyázunk. Ehhez a határhoz közeli világörökségnek nyilvánított Kinderdijkot választottuk, ahol kb. 20 szélmalom áll egymás mellett a csatornák partján. Egészen elképesztően jól néz ki. Az idő is gyönyörű volt, napsütés, plusz 7-8 fok. A jég viszont emiatt sajnos olvadni kezdett, úgyhogy a korcsolyázást máskorra halasztottuk, helyette Boti a háromkerekű kismotorjával fel-alá száguldozott a csatornák partján, mi meg felváltva rohangáltunk utána, nehogy beleessen.
Délután Rotterdamot néztük meg. A Maas folyó torkolatánál fekvő kikötővárosban nem sok történelmi emlék maradt meg, köszönhetően az 1940-es német és 43-as szövetséges bombázásnak. Ennek megfelelően tele van modern épületekkel, amik viszont egy nagyon jól kinéző amerikai városhoz teszik hasonlatossá. Azt tudtuk, hogy Európában talán itt a legnagyobb a bevándorlók aránya, sőt tavaly marokkói születésű polgármestert is választottak, de "ennek ellenére" egy modern, pezsgő hangulatú nagyvárosban találtuk magunkat, ahol mindig bátran teret engedtek az újitásoknak. Az "1001 épület, amit látni kell" című könyvből is 7-8 épület Rotterdamban található. Önmagában biztos ijesztő és csúnya lenne egy 50-es évekből való sétálóutca (talán Salgótarjánban van is olyan), de Rotterdamban jól mutat és harmonizál a többi, a 60-as, 70-es stb. években modernnek számító épülettel. Ehhez jönnek még az új felhőkarcolók, meg a kikötői múlt egy-két emléke. A belvárosban levő tengerészeti múzeum melletti csatornákon például vagy 50 különböző korokból származó úszó alkalmatosság van kiállítva a látogatók fel is mehetnek mindegyikre. Vitorláshajótól uszályon át 300 éves halászbárkáig mindenféle van. És körülöttük pedig modern felhőkarcolók. Kellemesen telt tehát ez a napunk is.
Tegnap Boti második születésnapját ünnepeltük. Nagyon élvezte a dolgot. Már két napja megkapta anyukámék ajándékát, egy autó formájú ágyat, tegnap pedig autósszőnyeget, Verdák mintájú lámpát és egy nagy doboz Thomas, a gőzmozdonyos dupló legót kapott. Volt persze csokitortája és a gyertyákat egyedül fújta el.
Ma utazunk haza egy hosszú hétvégére, de a jövő héten folytatása következik...
Zoli
