Ha teljesen a legelejéről akarom kezdeni, akkor az egész úgy kezdődött, hogy kb. másfél éve Zoli boldogan újságolta,hogy kisorsolták, és így megkapta a jegyvásárlás lehetőségét a foci vébére. Na gondoltam ez tényleg nagy dolog lehet, ha már a vásárlási jogot is sorsolják, de ennyiben is maradtunk. Aztán egyre közeledett a dátum. Kéne repjegyet nézni... Hogy csináljuk, mi legyen Botival? Egyre több kérdés vetődött fel, és egy rövid ideig még az is elképzelhető volt, hogy lefújjuk.
Végül rászántuk magunkat, megszerveztük, hogy Boti Budapesten marad, mi meg veszünk magunknak jegyet, és utazunk. Így is történt.
Botinak egyébként szuper jó dolga volt. Körbe-körbe járt a családban, mindenki a legjobb programokkal kápráztatta el. Volt a Balatonon többször is, állatkertben, vasút történeti parkban, Ürömön, ahol kedvére bóklászhatott Dédi kertjében.
Mi meg elindultunk a Bp.-Amszterdam- Nairobi- Johannesburg vonalon. Ezúttal nem kettesben utaztunk, mert Zoli focicsapattársa, és az ő barátnője is velünk tartottak.
Miután megérkeztünk Johannesburgba azonnal továbbmentünk Fokvárosba, és ott töltöttünk el 5 napot. Nekem az országnak ez a része tetszett a legjobban. A város maga kicsit New Yorkhoz, Manhattan déli részéhez hasonlít: rengeteg felhőkarcoló, és egy két foghíjtelken pedig régies stílusu házak. Természetesen a város már focilázban égett, mindenki vuvuzelával rohangált különböző csapatok öltözeteiben.
Sajnos ilyenkor ott tél van, ennek megfelelően korán sötétedik, és hideg is van (na nem annyira mint otthon, de azért nyaraláshoz képest hideg). Itt egész sok látnivaló volt: megnéztük a közelben lévő szigeten Mandela börtönét, a Jóreménység-fokot, voltunk híres dél-afrikai borászatokban, és egy gyönyörű különleges botanikus kertre is sort kerítettünk, amely mikroklímájával egyedülálló a világon. Az utolsó fokvárosi napon pedig megnéztük az első foci meccsünket, ami 0-0 lett, és sajnos nem volt valami izgalmas.
Következő állomásunk Durban volt. Ez Dél-Afrikának a "strand fővárosa" kilométeres hosszú, homokos strand, állandó széllel, és jó meleggel. Itt az Indiai-óceánban fürödtünk, ami így télvíz idején is 24-25 fokos volt. Zolival egy szörfoktatáson is részt vettünk, ami nekem régi vágyam volt. Itt is voltunk meccsen, Németország-Ausztrália mérkőzésen, ahol a németek 4-0-ra nyertek.
Többit Zoli megírja, neki is kell hagynom valami beszámolnivalót:-)
Panni
