Sajnos néhány hete itt megint ősz van, ami hideget, és vízszintesen eső esőt jelent. Ezért hétvégén kitaláltuk, hogy olyan helyet keresünk, ahol a hőmérséklet eléri a 20 fokot, és még a nap is süt. A yahoo weather nyugat felé, Párizs irányába kalauzolt bennünket. Nem akartunk most olyan messze menni, úgyhogy előtte kb 80 km-rel, Compiegne-re esett a választásunk. És valóban! Jó idő volt! 23 fok, és napsütés. A városban több látnivaló is akadt: Napoleon kastélya, ami tipikus kalsszicista épület, hatalmas termekkel, díszes bútorokkal, az empire stílus igazi remekműve. Az épület homlokzata pedig a Compiegne-i erdőre néz. Néhány kilométerrel beljebb megtalálhatjuk azt a vasúti kocsit, ahol aláírták az első világháborút lezáró francia-német fegyverszünetet, és a második világháború során a francia kapitulációt. Nem nagyon tudtam elképzelni, hogy az erdő közepén ott van egy vonat, amiben nagy emberek fontos dolgokat írtak alá, pedig tényleg ott volt. Igaz azóta építettek köré egy muzeumot, de ott van a kocsi, ami egy teljesen egyszerú büfékocsi, és mellette fényképek, dokumetumok, amik igazolják, hogy tényleg abban történtek a dolgok. Az erdő különben békés kirándulóhely. Elképzelni is nehéz, hogy itt ezen a nyugodt meghitt helyen milyen háborúk dúltak. (Egyébként azért vasúti kocsi és azért az erdőben, mert így a légi felderítés nem tudta, hogy hol vannak az ellenség magas beosztású vezetői. Így lehetett biztonságosan tárgyalni.) Este még be akartunk ülni vacsorázni valahova, de aztán úgy döntöttünk, hogy jobban járunk, ha veszünk néhány finomságot, és gyorsan hazahúzunk, mert így olcsóbban is megússzuk, és legalább nem lesz az egész egy ideges-rohangáló program, ami ebből lenni szokott Botondfiú miatt.
Apropó Botond. Szeptember 1-től, azaz szerdától a Mi Botondunk megy az óvódába. Itt 2,5 éves skortól van, és egészen 16 éves korukig ide járnak a gyerekek, nem is óvónak hívják, hanem iskolának:-) Múlt héten el is mentünk megnézni. Előzőleg én rengeteg rosszat hallottam az ovikról, hogy koszosak, az óvónők csak azért vannak, hogy koponyaalapi-törést azért ne szenvedjenek a gyerekek, de egyébként nem foglalkoznak velük, még felöltözni sem segítenek. Egyelőre nagyon jónak tűnik, vannak foglalkozások, segítenek a gyerekeknek öltözni, vetkőzni, wc-re menni. Monduk sokan lesznek, 23-an, közülük még két külföldi lesz, egy japán, és egy lengyel kisgyerek. A menza szupernek tűnik, olyan ételeket esznek, hogy legszívesebben én is befitzetném magam (póréhagymakrémleves, gombaszószos pulyka, lazacsaláta...stb stb). Azért én mégis féltem, vagyis bizonyos dolgok miatt aggódom. Boti még nem beszél, viszont van egy-két jófej szava, amit hsználunk (tipu=aludni, gumieő= gumicukor lsd.: eő=szörny, gumi=gumi stb), szegénykém majd mondogatja ezeket, de senki nem fogja aranyosnak tartani. Aztán ott van az, hogy ez a gyerek elég nagy csibész. Vajon szót fog-e fogadni, vagy ott is meztelenül fog rohangálni, amikor nincs kedve átöltözni...
Alapvetően laza, nyugodt édesanyának tartom magam, de vannak dolgok, amitől viszont nagyon bepöccenek. Ilyen, ha egy másik gyerek durva vele. Na akkor felkoncolnám még a legaranyosabb kis szőke fürtös lányt is. Ne adj isten csúnyán is néznek rá...vagy rosszat mondanak róla...hű, akkor még ütök is:-))
A viccet félretéve kicsit aggódom, de biztos vagyok benne, hogy nagyon szeretni fogja, már a bemutatkozásnál alig tudtunk hazacibálni. Még meg kell vennünk egy-két dolgot az óvódába (ja igen, nem tudja valaki véletlenül, mi az a nedves doboz derékszögű fehérnemű, vagy így "une boite (rectangulaire) de lignettes humides), aztán szerdától minden megy élesben! Hajrá Boti!
Ui: Aztán kiderült, hogy nedves törlőkendő műanyag dobozban.
