Az izlandi vulkán hamufelhője nagyon jó hatással volt a mindennapjainkra, ugyanis a kitörést követő két hétig hihetetlenül jó idő volt, napközben 27-28 fok is volt néha, szinte egy felhőt sem láttunk, eső pedig 2 hétig nem esett, ami itt valóságos csodának számít.
Persze sok játszóterezéssel, parkok látogatásával igyekeztünk kihasználni a szép időt. A hétvégén az egyik napot pedig a holland vidék felfedezésével töltöttük. Nagy csalódásként éltük meg még márciusban, hogy a tulipán fesztiválon Keukenhof parkjában csak az üvegházban láttunk virágokat. Most pótoltuk ezt. A tengerparthoz viszonylag közel, Leiden és Haarlem városok között hatalmas virág szántóföldek vannak. Egészen hihetetlen látvány, ahogy az autóút mellett nem búza és kukoricamezők sorakoznak, hanem nárcisz, jácint és tulipán földek, melyek a legkülönbözőbb színekben pompáznak. Amikor megálltunk és kiszálltunk az autóból, már megcsapott minket a friss virágillat, ahogy körbenéztünk, valóságos színkavalkádba kerültünk, egymás mellett kb. 20 méterenként másféle virágokat láttunk, rózsaszín, lila, sárga, vörös, fehér csíkos volt minden, ameddig elláttunk. Persze akadály nélkül sétálgathattunk az ágyások között, itt fel sem merül, hogy illetéktelenek letörjék, leszakítsák a virágokat.
Innen egy Beemerpolder nevű helyre mentünk, ahova valószínűleg soha nem jutottunk volna el, ha nem lett volna világörökség. Egy kb 10-szer 10 km-es földdarabról van szó, amit az 1600-as évek elején hódítottak el a tengertől (az ilyen földterületeket nevezik poldernak) és azóta folyamatosan használják. Nagyon szépen megőrizték a holland vidék hagyományos életmódját, építészetét. Szabályos négyzethálós alaprajza van ennek a mintagazdaságnak, melyet csatornák és utak szabdalnak, amiket pedig települések szegélyeznek. Jellemzően csatornák veszik körül a kerteket, a házak pedig hatalmas, piramishoz hasonló tetőzettel rendelkeznek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a ház csak földszintes, majd pedig 3-4 emelet magasságban tornyosul rajta a sátortető, mintha egy piramist pakoltak volna rájuk, jópofa, hogy az új építésű házak is ilyen stílusban készülnek.
Ezt követően egy Enkhuizen nevű város Zuider Zee Museum nevű skanzenjét néztük meg. Ha ránézünk Hollandia térképére, a közepén egy nagy tavat látunk, ez az IJsselmeer, amely korábban a tenger egy öble volt (ekkoriban hívták Zuider Zee-nek). A tó partján levő települések a XVI.-XVII. században komoly kikötővárosok voltak, így Enkhuizen is, de a tenger feltöltése nyomán tóparti halászvárosokká degradálódtak. A több részre osztott skanzen ezeket a különböző korokat jelenítette meg. A parkolóból hajóval lehetett eljutni a falumúzeumba, amely három részre osztható, van egy halászfalu, egy átlagos falu és egy csatorna szabdalta tipikus holland városka téglaházakkal. Az épületeket mindenféle produkciókkal korabeli ruhákba öltözött és hagyományos foglalkozásokat űző emberekkel (kötélverő, sajtkészítő stb,) tették színesebbé és töltötték meg élettel. Meg lehetett kóstolni a hagyományos módon, kemencében füstölt heringet, sajtokat, ki lehetett próbálni régi fajátékokat, sőt asztalos mester segítségével fapapucsból vitorlást készíthettek a vállalkozó szelleműek. Botond különösen élvezte a programot.
Innen átautóztunk a hosszú gáton, ami elválasztja a tavat a tengertől és egyedülálló építészeti teljesítmény, majd elmentünk egy gőzturbinához (!), ami állítólag a maga nemében különleges, mert több mint száz éves, a legöregebb ilyen a világon és még mindig működik. Ez is világörökség, de szerintem csak tévedésből, se nem nézett ki jól, se nem volt érdekes. Na, mindegy, itt is voltunk. Összességében csodás napot töltöttünk Hollandiában pedig csupa olyan látnivalót, települést néztünk végig, amelyekről korábban nem is hallottunk.
Vasárnap elővettük a bicikliket és Brüsszel környéki túrára indultunk, célunk Beersel vára volt. A vár gyönyörű, egy tó közepén áll és épen megmaradtak falai, bástyái, a tó körül pedig kis park van, ahol Botival focizni is tudtunk. A térképen úgy tűnt, hogy eléréséhez elhagyjuk Brüsszelt, de a valóságban végig lakott területen tekertünk, sajnos kerékpárút nem mindenhol van. Ahol igen, ott nagyon jó, de egyébként nem annyira szórakoztató villamossínek és autók között bringázni. Szerencsére vasárnap kevesen autóztak, az idő pedig nagyon jó volt, így egy Panni-esést leszámítva jól sikerült a túra.
Jöhettek a hétköznapok, hogy kipihenjük a hétvége fáradalmait.
