Csütörtökönként egy kis magyar csapat ún. baba éneket tart kisgyerekeknek. Jópofa dolog ez, sok kisgyerek van, a szervezők pedig gitároznak, énekelnek, mesélnek nekik, szóval olyan babáknak való...
Már kétszer voltunk, de Botin sosem éreztem, hogy különösebben élvezi, mindig szökni akart. Most is felkerekedtünk, és elmentünk erre a jónak kinéző kis programra. Boti az első öt percben nagyon rendesen helyet is foglalt az ölemben és figyelt. Utána szépen, komótosan felhúzta a kabátját, beleült a babakocsiba, intett nekem, hogy vegyem fel a kabátomat, majd elkezdett integetni a többi gyereknek, hogy "pápá". Mindezt nagyon barátságosan, de ellentmondást nem tűrően. Felálltam hát felvettem a kabátomat, és elindultunk haza. Nagyon hálás volt érte, pedig jó program lehetett volna gyerektársasággal, de hát mit csináljak, ha Botinak pont ez nem jön be. Szereti cd-n hallgatni Halász Jutkát dalait, Gergely Robi, Rudolf Péter által elmondott meséket, de ezt nem... :)
Panni
