Mióta nem írtam több érdekes dolog is történt velünk. Csütörtök este moziban voltunk, ami nagyon jól sikerült, mivel a filmet értettük. Itt két nyelven feliratoznak, miközben angolul beszélnek, de ennek ellenére elkaptuk a nem túl bonyolult történet lényegét. Az új Hugh Grant filmet láttuk, a magyar címe: "Hova tűntek Morganék?". A filmben szereplő házaspárt tanúvédelmi program keretében egy világvégi kisvárosban, a wyomingbeli Codyban rejtik el. Nekünk azért is tetszett különösen, mert két és fél éve nyáron mi is jártunk abban a városban, rodeót néztünk Codyban.
Másnap, pénteken, meglátogattuk a Tomit Antwerpenben. Itt megnéztük az UNESCO világörökség részeként nyilvántartott nyomdamúzeumot, a Rubens képekkel teletűzdelt katedrálist, és a legjobb nevezetességet: az egyetemet, ahol Tamás barátunk tanult az elmúlt fél évben. Nagyon csúnya idő volt, esett az eső,és roppant hideg is volt, de azért jót mászkáltunk a városban. Este pedig az egyetemi campusban söröztünk egyet, ami olyan barátságos volt, hogy Boti el sem akart jönni onnan.
Szombaton mentek haza a vendégeink, akiket 4-re ki kellett vinnünk a reptérre, ezért aznap muzeumba mentünk. Megnéztük a brüsszeli szépművészeti muzeumot, ahol jelentős németalföldi gyűjtemény van. Sok képet láttunk Bruegheléktől, nekem különösen az tetszett, amikor a Jézushoz érkező 3 királyokat a flandriai télbe helyezte el, a jászol havas tájon van, Betlehem befagyott csatornáin pedig gyerekek korcsolyáztak. Ezt követően egy helyi "sztár" René Magritte muzeumát is. Itt kell bevallanom töredelmesen, hogy mielőtt láttuk volna a képeket, nem ismertük a művészt, de azonnal lelkes rajongói lettünk. Magritte híresebb képein egyébként kalapos ember vagy pedig zöldalma szerepel.
Vasárnap meg egy egész napos kirándulást terveztünk Hollandiába. Útközben felszedtük Tomit, akinek ez a nap volt az utolsó napja az öt hónapos Erasmus program végén, és együtt nézteük meg a legrégebbi holland várost, Dordrechtet, és a fővárost, Hágát. Dordrecht egy nagyon hangulatos kis kikötőváros a Maas folyó partján, Rotterdam közelében, kis csatornákkal, hangulatos utcácskákkal. Igaz szép téli kirándulóidő volt, verőfényes napsütés, és csillogó hó mindenhol. Hága is nagyon tetszett nekünk, a főterén egy négyzet alakú mesterséges tó van, az épületek többsége vöröstéglából épült, és elég szépen megmaradt az óváros része is. Itt elmentünk megnéztük a királyi palotát, és annak egy híres részét, a Mauritshuis képtárat. Nagyon érdekes kiállítás volt, nagyon kicsi alapterületen rengeteg kép, és ezek között nagyon híres képek is megtalálhatóak, mint pl.: Lány gyöngy fülbevalóval és a Delft látképe Vermeertől, meg egy halom Rembrandt, Frans Hals. A városnézés után kimentünk a háborgó tengerhez is, gyönyörű Hágának a strandja, hatalmas homokos partszakasz, gyönyörű, hullámzó tenger....várjuk a nyarat:-) Este elbúcsúztunk Tomitól és Brüsszel felé vettük az irányt.
Ma történelmi pillanat érkezett el, ma volt az első franciaórám. Tudni kell, hogy ahhoz hogy ez a nagy pillanat elérkezzen, nekem 3 órát ,Tomi barátunknak 2,5et kellett sorban állnunk. Ma az első pillanatban átrakták az órát hétfőről szerdára, de némi csellel, és a kelet-európai dörzsöltséggel benn maradtam egy kezdő órán, nehogy már hiába jöjjek el:-) Az óra nagyon vicces. Elvileg angolul tartják, de én egy angol szót nem hallottam a tanártól, mindent elmutogat. A csoportban minden náció megtalálható, ruandai, ghánai, orosz, amerikai, svéd, cseh, szudáni, iráni...nem is sorolom tovább. A füzetem is elég multikulti, mert az egyik oldalamon ülő lánnyal németül, a másikkal angolul beszéltem , és hát így lett 3 nyelvű nyelvóra, a fejemben meg bábeli zűrzavar...
Panni
